Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

IV. rész. A késő Kádár-korszak éveiben

Ne állj szóba a bánattal, szorítsd sarokba egy sakkal, nehogy dühre bujtogasson, s Magaddal Magadra hagyjon; mondjad neki: „Távozz tőlem, tudd, mi van a füstölőben: olyan füst és szénmonoxid, melytől kaphatsz szép monoklit!”.

Ne barátkozz a kulaccsal, mivel mindegyik kulacs csal: itatja a tüzes vizet, s az embert kirázza hideg; mondjad neki: „Vezess jóra, de nehogy az elvonóra - ezért kortyolok csak párat: épp csak csókolom a szádat!”.

Üdvözlő vigaszul: Holló András 1990. november 14.

Vekerdi László tanulmánya pedig a következőket tartalmazta.

Az Új Forrás 2x10 esztendeje A második

A fenti beszámoló épp tíz esztendeje hangzott el, az Új Forrás budapesti bemutatkozása előtt, a Kossuth-klubban.* Irdatlanul régen tehát, az elmúlt évek gyorsulásával mérve. Annyi azonban tán ma is kitetszik belőle, hogy első tíz esztendejében az Új Forrás folytatható kezdetet teremtett. Úgyannyira, hogy a második évtizedről beszámolni kényszerülőt a lap mennyiségi és minőségi - hogy kellő grandezzával szóljak - „paraméterei” eleve reménytelen feladat elé állítják. De a fő gondot mégsem ez okozza, hanem maga az évtized, hektikusan csipkézett lázgörbéjével és furcsán változó fénytöréseivel. Az ember akaratlanul ehhez méri a jó tíz kilónyi szöveget, márpedig ez könnyen elhomályosíthatja az áttekintéshez nélkülözhetetlen objektív látást.

így például mindjárt az 1979-es és 80-as évfolyam országos

*(Ld. a 97-103. lapokon.)

223