Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

IV. rész. A késő Kádár-korszak éveiben

alkalmaival, s nem eme szempont volt az elsődleges az írók értékének, valódi súlyának a megítélésében, hanem politikai és erkölcsi eligazodást vártak az emberek mindattól, ami könyv, folyóirat vagy élő íróember.)

Rádiófelvétel a megyei könyvtárban. (1990. máj. 28.)

Gulyás Klára, Fűzi László, Németh Ágnes, Vekerdi László,

Németh Magda, Lakatos István

Ráadásul én magam, ha nem is „rendszert”, de legalábbis főállást változtattam: 1990 januárjától a megyei könyvtár igazgatója lettem. A szakmailag kétségkívül megalapozott óhaj a megyei tanács részéről az volt, hogy a megyei könyvtár váljék valamiféle szellemi központtá, hogy több funkciós intézmény legyen: például kiadói, nyomdai, terjesztői (és a mindezt gazdaságilag is működtető) bázis, központ. Kerüljön ide intézményszerűen az Új Forrás, és itt készüljenek az „Új Forrás Könyvek” is.

Mint renegát pedagógus, majd renegát könyvtáros örömmel igent mondtam, s így lettem - igaz csak félig-meddig - most már renegát folyóiratszerkesztő is. (Ahogyan a csúfondáros mondás járta akkoriban: a főszerkesztők között a legismertebb megyei könyvtárigazgató, emezek között pedig a legismertebb főszerkesztő...)

További „megvilágosodásként” hatott annak a fölismerése, hogy mindezek után nem maradhatunk kéthavonta megjelenő folyóirat. Mind219