Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
IV. rész. A késő Kádár-korszak éveiben
- Az irodalom és megyénk irodalmi közéletének problémáit az olvasóink nem érzik át mélyen, arra viszont kíváncsiak, hogy ebben a merőben új helyzetben Ön hogy érzi magát mint főszerkesztő? Szabadabban?- Szabadabban! Kétségkívül, ez lelki folszabadulás.- Lelki?...- Igen, lelki! Az alól a tudathasadásos állapot alól, hogy szerkesztesz, ugyanakkor önmagad cenzora is vagy. Jóleső érzés, amit ez az elmúlt néhány hónap hozott nekem. Maradjunk ebben!- Maradjunk ebben: így legyen! Köszönöm a beszélgetést. Csató Károly {DolgozókLapja, 1989. dec. 5.) * így fordulunk tehát 1990-be, amikor még tart ugyan és talán hat is a rendszerváltozás kezdete okozta felszabadultság és kiegyensúlyozottság érzése (és jónak minősíthető lapszámokat adunk ki egymás után), ám az is hamarosan érezhető, majd tudatosodik is, hogy mint folyóiratszer- kesztőbiek egyre nehezebb dolgunk van, lesz. A változás ugyanis szinte egy csapásra megfosztott mindenkit a politikai tilalmak megszegése édes gyümölcsének szorongató élvezetétől. Ettől kezdve ugyanis a politika leginkább és többnyire a nagy nyilvánosság előtt zajlott, zajlik, utolérhetetlen tálalásban és sok színű, zamatos körítéssel. Ezek után kit érdekelhetne már például egy bármily keményen „politizáló” vers vagy akármilyen más politikával „feltöltött” irodalmi műalkotási Új helyzet állt elő, méghozzá megint egy komoly kihívás. Ezzel a jelenséggel párhuzamosan ugyanakkor oly mértékben és oly riasztó külsőségekkel, tartalmakkal és felületekkel kezd mindent áthatni a politika, a kemény politizálás, és oly mértékben szakad két vagy három részre, táborra a magyar értelmiség csaknem egésze, hogy egy kulturális-irodalmi-müvé- szeti folyóirat kizárólag csak megbízhatóan jó és tartós színvonalával képes megőrizni a láthatóságát és hallhatóságát a pártok és kapcsolt részeik rikító jelmezvilágában és bábeli hangzavarában. Ráadásul - nyilvánvalóan és érthetően - drasztikusan visszaesett általában az irodalom, a hagyományos magyar irodalom iránti olvasói érdeklődés. (Ez a tény is világosan mutatja persze, hogy régebben, korábban sem elsősorban az „esztétikumot” keresték az érdeklődő emberek az irodalomban, a könyvekben és az „író-olvasó találkozók” 218
