Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

IV. rész. A késő Kádár-korszak éveiben

Jómagam - ilyen vagy amolyan szerkesztőként - éppen - tíz éve szolgálhatom folyóiratunkat. Tudom tehát, hogy nem akármilyen évtized volt ez utóbbi a lap életében. Leginkább a lázas munkálkodás jellemezte persze, de időnként - a „mérőskála” fokozata szerinti különböző erősségű - földrengések is. S a különböző megrázkódtatások mutatták meg a leginkább azt, hogy az Új Forrás nemcsak létezik, jelen van, de folytonos megújulásokra is képes.

A 20. születésnapon a szerkesztőségben G. Kovács László, Mila Haugová, Varga Erzsébet, Tóth László (háttal)

1 r

Korszakok és alkorszakok vonulnak el e húsz évfolyamban - a mindenkori szerkesztés és a cserélődő szerkesztők szellemi irányai és erőtartalékai szerint. Azt is jól tudjuk, hogy mindig is fenyegetett a bősz dilettantizmus és a sivár provincializmus veszélye. (Az Új Forrás készülő repertóriuma árulkodik majd arról, hogy mennyire voltunk következetesek a visszaverésükben.) Úgy látszik mégis, hogy összességében, lényegében szégyenkezés nélkül vállalható ez a két évtized.

201