Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

IV. rész. A késő Kádár-korszak éveiben

Lapunk - meggyőződésem szerint - teljesíteni tudta, amit vállalt: a tisztességes, értékközpontú válogatást, az alkotó munka megbecsülését, és nem utolsósorban a tehetséges fiatalok, pályakezdők fölkarolását, támogatását. Akár helyi szerzőkről, akár a megye- vagy éppen az országhatárokon túl élőkről volt is szó.

Az örökös változások idején mi sem kerülhetjük ki (nem is akarjuk kikerülni) a mozgásokat, az új kezdeményezéseket, az átalakulásokat. Harmadik évtizedünknek mégis azzal az eltökéltséggel vágunk neki, hogy az Új Forrás legjobb hagyományaihoz méltón továbbra is hűek maradunk a szellem szabadságát, a tehetség és a jó mű tiszteletét valló szerkesztői elveinkhez.

A 20. születésnapon a megyei tanács elnökének fogadásán. (1989. ápr. 8.) Varga Erzsébet, Ravasz Éva, Varga Gyula tanácselnök, Orcsik Imre, T. Sáray Szabó Éva, Veizer Tamás, Sándor B. György, Wehner Tibor,

Tóth László, Mila Haugová, G. Kovács László

Rangos vendégek, szép műsor A Közművelődés Házában (melyet a Magyar Rádió is fölvesz, sőt még sugároz is), rendes bankett a végén. Ebben az évben (augusztus 20-án osztják ki) az Új Forrás is megkapja a megyei tanács „Komárom Megye Művészetéért” elnevezésű kitüntetését. Ez az egyetlen kitüntetése a folyóiratnak mindmáig (habár komoly gondot okozott az ezzel járó egy összegbeli 20, azaz húszezer forint - mint összjutalom - nyolc felé osztása és elköltése).

202