Meggyes Tamás: A gyarapodás programja (Esztergom, 2006)
II. Esztergom: A kis magyar Detroit
Ezt a modellt fejlesztettük tovább 2004-ben úgy, hogy a költségvetésen belül elválasztottuk a kötelező és önként vállalt feladatokhoz kapcsolódó bevételeket az ún. felhalmozási (beruházás, felújítás) célú bevételektől. Ezáltal világosan elkülönítettük a város két tevékenységi területéhez kapcsolódó összegeket, egyben biztosítottuk azt is, hogy a fejlesztési célok megvalósítása közben ne kerüljön sor megszorításokra pl. az oktatási, szociális és egészségügyi feladatok ellátásában. És fordítva, a feladatok ellátása során túlköltekezéssel ne éljük fel a város vagyonát, a jövőt. A városi intézmények működtetésére szánt és a beruházási célú előirányzatok elkülönülő forrásokra épülnek, elköltésük önálló filozófia szerint történik. Míg az intézmények esetében a biztonságos működtetés, a kiadásokhoz szükséges anyagi alapok biztosítása a cél, addig a beruházások terén offenzív stratégiát követünk: bátor hitelpolitikával, az anyagi források pályázati formában történő megsokszorozásával minél több, az utóbbi évtizedekben elmaradt fejlesztést igyekszünk megvalósítani. A fejlesztések természetesen visszahatnak az intézményekre is, hiszen az így keletkező városi pluszbevételekből tudunk több pénzt fordítani a kórház, iskoláink, a szociális intézmények vagy épp a sportlétesítmények korszerűsítésére is, még akkor is, ha a központi kormányzat jelentősen (2005-ben 170 millió forinttal) csökkenti az ezen feladatokhoz rendelt normatív támogatást. A legfontosabb hozadéka az újításnak mégis az, hogy a nagyívű fejlesztések nem érintik az intézmények működésére szánt összegeket, azokból a beruházások érdekében elvennünk nem kell. Az új struktúrával egyben azt is elértük, hogy a bevételi oldalon keletkező ösz- szegek hasonló célú feladatok ellátását tegyék lehetővé (pl. a gépjárműadóból befolyó összegeket teljes egészében az útépítésre, -javításra fordítjuk stb.). Fontos továbbá, hogy a többéves reformfolyamatnak köszönhetően a 2004 és 2008 közötti időszakban (a polgármesteri hivatal kivételével) az önkormányzati intézményeknél pénzügyi okokból nem lesz szükség állománykarcsúsításra. Ez az intézmények stabil, kiszámítható működését teszi lehetővé. Az új gazdálkodó-vállalkozó, a jövőt építő önkormányzati felfogásnak köszönhető, hogy a költségvetés kiadási főösszege az 1999-es 3341521000 Ft-ról 2000-ben 4573246000 Ft-ra, 2001-ben 4726424000 Ft-ra, 2002-ben 9770435000 Ft-ra, 2003-ban pedig 10446077000 Ft-ra, majd 2004-ben 11651389000 Ft-ra, 2005-ben 1.3627578000 Ft-ra emelkedett. A 2006. évi városi költségvetés pedig már közel 14 milliárd Ft-tal számol. A fenti összegből mintegy 4 milliárd forint a 2002-ben újra városi tulajdonba vett Vaszary Kolos kórház költségvetése. A növekedés azonban a kórház nélkül is szembetűnő, főként ha az éves infláció hatásait is számítjuk. A rendszerváltást követően Esztergom éves szinten megközelítőleg 1,5 milliárd forinttal gazdálkodott (1990-ben 1,234 milliárd, 1991-ben 1,641 milliárd forinttal). Ez az összeg a 90-es évtizedben nem nőtt jelentősen, az akkoriban még magas infláció miatt ez a növekedés is kisebb a számokban jelzettnél (1990-es reálértéken mérve ez az összeg mindössze 258667140 Ft-ot ért ekkor). Az 1999 óta eltelt években a város költség- vetése a kórház nélkül is majd háromszorosára nőtt, miközben az infláció jelentősen lelassult, 2006-ban éves szinten 2-3% körül alakul. 59
