Plébi 70 (Pilismarót-Dömös, 2013)

Segít, ha baj van

Dömösön csodálatos volt gyereknek lenni, ott felnőni. Igazán ebben a kis közösségben érezheti az ember, hogy fontos, figyelnek rá, és segítik, ha bajba kerül.

1990 nyarán édesanyám egyre rosszabb állapota miatt kórházba került, Budapesten tudták csak megműteni. Édesapámról már korábban megtudtuk, hogy gyógyíthatatlan beteg. O hol otthon volt, hol az esztergomi kórházban ápolták állapotától függően. Mindkettejüknek szüksége volt arra, hogy rendszeresen látogassam őket, beszélgessünk, hogy tudjanak egymásról, gyógyulásukról. Ezért egyik nap a fővárosba utaztam, a másik nap Esztergomba.

Ez így ment heteken keresztül. Ebben az időszakban kicsi templomunk lett a második otthonom. Akitől nagyon sok erőt, bíztatást, lelki nyugalmat kaptam ebben az időszakban, az Miklós atya volt. Prédikációiban mindig találtam vigasztalást, bele tudtam kapaszkodni egy-egy mondatába. Mindezt a tőle megszokott módon tette, soha nem személytelenül. Tisztában volt azzal, hogy hol, kinél vannak gondok, és mindig tudta, hogy7 nyújtson segítséget. Egy tekintettel, egy' nekem szánt jó szóval, aminek hatalmas ereje volt.

A nyár szomorú véget ért.

Édesapánkat eltemettük. Azonban, hála Istennek, augusztusban édesanyám a Szentfa kápolnánál újra ott lehetett Miklós atya szentmiséjén.