Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)

5

kereszténység alapján, a keresztény világnézet erejében teremthetünk. Népeket hordozó erkölcs és erő nincs hit és Krisztus kegyelme nélkül s az eddigi erkölcstelenséggel élni nem, csak tönkremenni lehet. Mert az nagy volt mindenfelé, közigazgatásunkban éppen úgy, mint katonai intézményeinkben. Nincsenek a háborúnak posztócsalói és papirbakancs-szállitói, ha nincsenek tisztjei, kiket a csalók csalókká és árulókká tehetnek. Az erkölcs, a feddhetetlen élet, a tiszta kéz mindig első kelléke a becsületnek, enélkül nincs se tiszti, se polgári, se kereskedelmi tisztesség és becsület.

Legyetek, ifjak, másodszor honfoglalóki Ezt a hazát őseink elfoglalták karddal s lefoglalták vérrel s eszük ágába sem jutott, hogy ezt a vérrel az ő nevükre írt hazát valaki majd kirángatja lábaik alól guruló pénzzel és suhogó, rossszagú bankóval. S ime amire nem gondoltak, az most folyik, már nem is folyik, hanem vágtatva hömpölyög : elfolyik a magyar föld s zajtalan honfoglalásban földnélkülivé, földönfutóvá válik a magyar vezető osztály.

Ifjak, dobbantsátok meg lábatokkal a hazai földet, kong-e, mint a kripta, mint a sírüreg, vagy úgy dobog, mint a televény föld, a kenyeret-adó mező, azzal a megnyugtató, alig hallatszó dobbanással, mintha mondaná: anyád vagyok, barázdás keblemből fakad életed, lángliszted, — tarlóim „tisztes füvéből“ serken mézed, — himes részeimből sárgás-fehér tejed ; el nem hagylak, de fogj meg te is; táplállak, de neked kell szívnod keblemből tejemet, életedet!

Ifjak, a hazát csak munkával lehet megtartani. Át kell fogni acélos karral s meg kell simogatni minden rögét és kalászát a munka sugárzó energiájával. Elő kell dobban-