Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Zalaegerszeg pásztora
Zalaegerszeg pásztora Az októberi forradalom megingatta Szent István országának alapjait. A magyar nép nemzeti tragédiának érezte azt, ami történt, s mihelyt magához tért és felocsúdott, megpróbálta, úgy-ahogy tudta, helyreállítani a nemzet rendjét és egészségét (ME 34). * A szövegből kitűnik, hogy Pehm tősgyökeres dunántúli katolikusként gondolkodott: a magyar nemzeti lét szemében összeforrt az isteni renden alapuló, katolikus értelemben vett királyság intézményével. „A királyhűség részben politikai állásfoglalása volt (...), de ugyanakkor világnézete is, mely a hagyomány, »az ezeréves keresztény magyar alkotmány« egyedüli legitimitásán alapult, mindenféle - kommunista vagy nemzetiszocialista - forradalmi megoldással szemben. Pehm József ebben az eszmekörben élte le életét. Bár a háborús viharok az ő gondolkodását is átformálták, alapértékeiben megingathatatlan maradt.”83 Még 1942-ben, a Pehm név Mindszentyre magyarosításakor is erre utal: „Nem hivatkozom egyébre: az őszirózsás és vörös forradalom alatt több mint három hónapig ültem.”84 A fenti idézetben szereplő „úgy-ahogy” kitétel jelzi, hogy a király nélküli királyság református kormányzó alatt élő rendszerét csak vonakodva tudta elfogadni, lévén hogy elvhű legitimista volt - a köztársaságnál jobbnak tartotta, de nem tekintette teljes értékű megol83 TY 40. Másutt a szerző így összegez: „A tekintély, a keresztény erkölcsi normák iránti feltétlen és merev tisztelete, a király személyes és az ország történelmi tragédiájának összefüggéseit hangsúlyozó legitizmusa, a Nagy-Magyarország eszményéhez való ragaszkodása, erőteljes antikommunizmusa a forradalmak korából táplálkozott.” És: „Nem volt ezzel egyedül. A többnyire fiatal, később jelentős politikai, társadalmi térhez jutó ellenforradalmi nemzedék gondolkodását ugyanúgy a trianoni trauma és a forradalmakkal szembeni aktivitás élménye formálták” (33). 84 Belügyminisztérium, Állampolgársági Osztály, nr. 16.944/1942 (idézi: uo. 33). A névváltoztatásra - a csehimindszenti Kereszteltek anyakönyve tanúsága szerint - a belügyminiszter 16.949/1942. sz. rendeletével került sor, Id. FJ 111. 65
