Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Zalaegerszeg pásztora
dásnak.85 Emiatt 1938-ban majdnem eljárás alá is vonták: a Magyar Nemzetiszocialista Párt egy debreceni gyűlésén a kormányzót „Horthy I. Miklós” néven királlyá kiáltották ki, s ilyen értelmű plakátok jelentek meg többfelé. Ezután Zala vármegye törvényhatósági bizottságának soron következő ülésén Horthy kapcsán Pehm plébános közbekiáltott: „Talán nevezzük I. Miklósnak?!”86 Hogy zalai és vasi katolikus közege is hasonlóképpen gondolkodott, azt mutatta később, hogy ezek a területek elkötelezetten kiálltak IV. Károly mellett annak visszatérési kísérletei idején, később pedig nagyon elevenen ápolták az elhunyt király emlékét. Nemcsak itt, de a későbbiek során is rendre látni fogjuk, hogy politikai és államelméleti kérdésekben Mindszenty József nem önálló, eredeti gondolkodó volt, hanem sokkal inkább egy olyan szereplője történelmünknek, aki nyugat-magyarországi katolikus gyökereihez ragaszkodva képviselte azt az álláspontot, amelyet szüleitől örökölt. Amikor egyszer apját, még a világháború előtt, megkérték, hogy Csehimindszent bírójaként segítse a kormánypárt javára történő választási csalást, ő ennek ellenállt, még státusza elvesztése árán is. Amikor pedig meg akarták akadályozni, hogy beutazzon Vasvárra, s ott leadja voksát az 1867-es kiegyezés alapjain álló, mérsékelt ellenzéket képviselő Néppártra, akkor fiát maga mellé ültette a kocsijára, hogy kerülő úton jusson el a szavazóhelyre. A kisgyermek kezébe adta a néppárti nemzeti színű zászlót, s ezt mondta neki: „Úgy markold meg, Jóska, ezt a zászlót, hogy se ember, se vihar ki ne tépje a kezedből!” A fiúcska egész Vasvárig markolta és felmutatta a lobogót. Mivel többször 85 Ezért soha nem is engedett a kéréseknek, hogy Horthy név- vagy születésnapján hálaadó szentmisét mutasson be. Ebből rendre baja is származott, vö. BM 1,170- 173. Ugyanígy tartózkodott a nemzeti ünnepek (március 15., október 6.) katolikus liturgikus ruhába bújtatásától, vö. uo. 173. Ezzel együtt eleget tett Csernoch kérésének, és minden április 1-jén megemlékezett IV. Károly halálévfordulójáról (uo.). 86 TY 40k; vö. BM 1, 198. Utolsó két zalaegerszegi éve során, már a II. világháború idején aláírásgyűjtésbe is kezdett a legitim királyság helyreállítása érdekében, amelynek élére Habsburg Ottót várta volna. A fiatal trónörökössel még 1924- ben ismerkedett meg, amikor lourdes-i zarándokúba során felkereste a spanyol Lequeitio halászfalucskát, ahol az özvegy Zita királyné akkoriban gyermekeivel együtt élt (KH 26). A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS 66
