Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)

Zalaegerszeg pásztora

Zalaegerszeg pásztora

visszatér ennek a napnak az emléke, nem költői túlzás, ha azt mondjuk: ezt a katolikus, királypárti nemzettudatot apja adta a kezébe, s ő a legfeltétlenebb hűséggel ragaszkodott hozzá egy egész életen át.87

Hogy ebben a politikai realitásokkal nem számoló csökönyösséget, a fejlődésre való képtelenséget, vagy inkább egy gyermeki szívvel befogadott eszményhez való ragaszkodást kell látnunk, az egyéni megítélés kérdése. A sok negatív értékelés mellett álljon itt egy pozitív olvasat is, a Pehmet személyesen ismerő id. Antall József tollából: „Abban a fiatal papban, aki 1917-ben került Zalaegerszegre, ez a hatalmas komolyság s a fellépni, vezetni, mondhatnék uralkodni azonnal tudó erő voltak a feltűnőek, rendkívül rövid idő alatt ezek tették őt az elárvult plébániának először adminisztrátorává, majd plébánosává.”88 Egy dolog bizonyos: azon kevés XX. századi magyar közszereplő sorába lépett így, akik egy egész életen át kitartottak örökségül kapott, ugyanakkor mégis szabadon választott ideáljuk mellett. Nyisztor Zoltán így jellemezte őt: „A hivatástudat benne elsősorban konzervatív volt: megőrizni az egyetemes és a népi katolicizmus minden értékét.”89 Ennek az ideálnak helyességét, objektív érvényét, lehetőségeit megvizsgálhatja a történettudomány - az egyén szintjén azonban a végsőkig menő elvhűséget kell látnunk ebben, amely (még ha nem is értünk egyet az elvvel magával) mindenképpen tiszteletet érdemel. Ráadásul - hogyha nem akarunk előítéletesek vagy tendenciózusak lenni - el kell ismernünk, hogy „.. .nem állt meg a hagyományok megőrzésénél”, kiforrott benne valamiféle progresszivitás is a konzervatív keretek között, ahogyan ezt zalaegerszegi plébánossága jól igazolja majd.90

*

87 Erre világosan rámutat: Maróthy-Meizler, K., Az ismeretlen Mindszenty. Életrajz és korrajz, Pannonia, Buenos Aires 1958,36-39 (idézi: uo. 25,6. lábjegyzet). A szerző keszthelyi ügyvéd volt, előbb Pehm József apátplébános harcostársa, majd a harmincas években egyre inkább ellenfele, mivel a nemzetiszocialisták felé tolódott el.

88 Id. Antall, J„ Az acélember. Az új hercegprímás arcképe, in KM 12k, itt: 12.

89 Nyisztor, Z„ Mindszenty arcképéhez, in KM 83-89, itt: 85.

90 Ld. uo.

67