Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Zalaegerszeg pásztora
eluralkodó politikai antiszemitizmus tükröződése, amely később, a Tanácsköztársaság okán a zsidóságot teljességgel azonosította a kommunizmussal, ateizmussal, bolsevizmussal; és mennyiben a fiatal Pehm személyes állásfoglalása, belső viszonyulása a zsidó néphez, valláshoz. Az bizonyos, hogy fiatalkorában (apjától örökölt politikai alapbeállítódása okán) sokat olvasta az Alkotmány című jobboldali lapot, amely erőteljes antiszemita hangot ütött meg, két fő kérdéskörben látva a zsidóság által okozott „problémát”: az egyik a főbb médiumok (anyagi vagy szellemi) birtoklása, a másik pedig a pénzügyi és ipari téren játszott, a társadalmi számarányokat meghaladó szerep volt.77 A fenti kérdésfölvetés igaz publicisztikai tevékenységére és szónoklataira is, amelyek - a kor sok más egyházi személyiségének megnyilvánulásaihoz hasonlatosan - valóban mutatnak antiszemita elemeket. Ami keresztény szempontból itt különösen is megfontolandó, az leginkább a következő kérdés: meddig tart az egyéni felelősség, mekkora a súlya a fiatal pap bűnös struktúrába beépülő szavainak (előre utalva például a Zalamegyei Újság tevékenységére is)? Nem lehet kérdés, hogy a bűn struktúrái (mint például a XX. század első felében általánossá váló antiszemitizmus) egyéni bűnök következményei, fel- halmozódásai, olyan jellegű felgyülemlései, amelyek egyre nehezebbé teszik a vétkes állapot felszámolását.78 Ebben a helyzetben más és más szintű felelősségek vannak: „Itt nagyon is azok személyes bűnéről van szó, akik jogtalanságot kezdenek, pártolnak, abból hasznot húznak; például aki tehetne valamit a szociális bajok elkerülésére, megszüntetésére vagy legalább határok közé való szorítására, ezt megtenni mégis elmulasztja lustaságból, félelemből vagy cinkos egyetértő hallgatással; aki titkos egyetértésből vagy közömbösségből csak eltűri, aki menekvést keres abban, hogy a világot megváltoztatni úgysem tudja, valamint az, aki el akarja kerülni a kellemetlenségeket és áldozatot, miközben állítólagos, hamis, magasabb rendet emleget. A valóságos A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS 77 Ld. TY 26. 78 Vö. II. János Pál, Sollicitudo rei socialis, nr. 36. 62
