Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Zalaegerszeg pásztora
Zalaegerszeg pásztora felelősség tehát személyekben rejlik.”79 Elénk áll a kérdés: mit kellett volna tenni annak érdekében, hogy egy társadalmilag általánossá vált antiszemita retorika ellenében kialakuljanak a keresztény hit lelkiszellemi „védművei”? A hit „immunrendszere” hogyan reagálhatott volna aktívan, hatékonyan? Miként lehetett volna elejét venni annak, hogy a magyarországi katolikus egyház komoly ellenállás nélkül csak sodródjon az antiszemitizmus árjában? Ha ennek kapcsán az iljú Pehm vétkéről beszélünk, akkor két dolgot mindenképpen meg kell említenünk. Egyfelől ebben az életszakaszában nagyon is igaz rá, hogy politikai, közéleti téren másoktól kapott eszméket őriz, védelmez, képvisel, felelőssége leginkább a kritikátlanság, a „mulasztás” és „eltűrés”, olykor pedig a „szavak vétke” (vő. Sir 14,1) - nem tudunk arról, hogy akár aktív előmozdítóként, akár cselekedeti szinten vétkezett volna zsidók ellen. Másfelől ha Mindszenty tiszteletéről beszélünk, akkor ezzel nem a fiatal Pehmet akarjuk „szentté avatni”, hanem annak az embernek a hitvalló életpéldáját szeretnénk feltárni, akivé évtizedek alatt érlelődött. A személyes formálódásnak ebbe az útjába pedig beletartozik a II. világháború és a vészkorszak, a kommunizmus ideje és a számkivetés is, amikor egyre világosabbá vált: Mindszenty kész az Embert megvédeni szóval, kiállással, talán ily módon is engesztelve ifjúkora hevességének, túlzó erőszakosságának vétkeit (az engesztelés mindig is lelkiségének egyik fő tengelye volt80). Erre a kérdéskörre a zárófejezetben még visszatérünk. * A fiatalok iránti, ekkor már egészen kiforrott érdeklődése mindvégig megmaradt, tudatában volt annak, hogy a hit, az Egyház jövője nagyban múlik azon, hogy a gyermekek és az iíjak milyen alapokat kapnak, elsajátítják-e serdülőkorukban azokat az emberi és keresztényi értékeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy hívő felnőttként befolyásolni 79II. János Pál, Reconciliatio etpaenitentia, nr. 16. 80 KH 140. 63
