Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)

Mindszenty bíboros az emigrációban

tartásáért, támogatásáért Mindszenty József igen sokat tett. Ők lettek nemegyszer a papnevelő intézetek, szerzetesi jelölt- és novíciusházak vezetői, tanárai, az újjáinduló teológiai élet motorjai.

Emellett ezen utak nem engedték elaltatni a világ lelkiismeretét sem.

Szentbeszédeimben, felszólalásaimban és az elmaradhatatlan rádió- és televízió-adásokban a magyar Egyház nehéz helyzetével és sokféleképpen sanyargatott népünk sorsával is foglalkoztam. (...) [A magyar kormány vatikáni tiltakozása után] Kértem a [bécsi] nunciust, közölje vatikáni illetékesekkel, hogy otthon síri csend van az egész országban s én visszariadok attól a gondolattól, hogy némán hallgassak még itt a szabad világban is (ME 514.515).

Hogy ez a sajátos lelkipásztori szolgálat mennyire fontos volt, azt leginkább két dolog mutatja: a sok helyütt máig megmaradt közösségek, amelyek számára kimagasló emlék és kegyelmi történés volt és marad a Mindszenty bíborossal való találkozás, illetve a tény, hogy a világ és az egész Katolikus Egyház végig szimpátiával és (miként ez a rendszerváltozás után oly sokszor megmutatkozott immár a gyakorlatban is) támogató jóakarattal viseltetett a magyar egyház iránt. Ebben (bár ezt kevésszer említik) kivételes szerepe volt Mindszenty bíboros száműzetés alatti lelkipásztori fáradozásainak. Tűz Tamás már-már lírai vallomásban számol be az idős főpap által kiváltott „csodáról”, amit a torontói székesegyházban éltek át:

Csoda történt ebben az órában a székesegyházban: magyar csoda. Az emigrációs magyar egység életre kelt. Halottnak hittük sokáig. (...) Azt gondoltuk, csak az én eszmém, az én ötletem, az én pártom, az én baráti köröm tudja megmenteni a magyar egységet. Szétforgácsolódtunk. Most azok is, akik - talán jóhiszeműen - külön utakon jártak, akiknek az ezeréves magyar

A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS

218