Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
A vértanúság kohójában
azzal, hogy a levelet »elnapolás-indítványnak« fogja fel, s átadja a szót a szintén »bölcs« Alapinak” (ME 313). Még egy fontos szempont szerepet játszott ebben a borzalmas színjátékban: az államhatalom is tudott Mindszenty nyilatkozatáról, amelyet letartóztatása előtt tett, miszerint semmilyen beismerő vallomást nem ír alá, s le sem mond, ha pedig ez megtörténne, előre kijelenti, csakis erőszak hatására történhetett. A levél, amelyben nem lemond, csak „magától, minden kényszer nélkül” késznek mutatkozik, hogy „egy időre” visszavonuljon hivatala gyakorlásától, a béke érdekében, épp ezt a korábbi nyilatkozatot volt hivatott érvényteleníteni (ME 314). Hogy ez az előzetes nyilatkozat mennyire tüske volt a kommunista bíróság szemében, azt mutatja, hogy tárgyalás közben is többször visszatérnek rá, sőt kicsikarnak egy „ellennyilatkozatot” is Mindszentytől, amivel az előzőt érvényteleníti.313 Az első nap már lejátszotta az előre megírt forgatókönyvet, s rögzítette mindenkinek a tudatában, hogy milyen a vádlott karaktere. Ezt a L’Unitá című olasz kommunista lap kiküldött tudósítója jól összefoglalta: „A magyar prímás nem hős, beismerésének magyarázata nem is ott van, ahol azok, akik barátainak mondják magukat, szemforgató módon keresik. Mindszenty egész egyszerűen gyáva ember... A magyar prímást elítélte a népe (...). Nem maradt más hátra, mint hogy engedjen, és elismerje legyőzetését.”314 A nyugati baloldal által (nagyon sikeresen) sulykolt képpel315 szemben felléptek a józan értelmiségiek, A VÉRTANÚSÁG KOHÓJÁBAN magatartásra, s lehurrogták azokat, akik feltételezték, hogy az eljárás alatt gyötörtek, vagy akaratbénító szerekkel kezeltek volna” (ME 329). 313 Ld. ME 318. Mindehhez a következő kommentárt fűzte később a bíboros: „E jelenetre nem tudok visszaemlékezni. Ha megtörtént, biztosan nem a közölt módon játszódott le. Lehetségesnek tartom, hogy ez is riporteri és rádiós üvegfal mögül közvetített, hamisított anyagból való” (uo.). Vö. ME 318-319. 314 A fordítást hozza: Mindszenty József a népbíróság előtt, Állami Lapkiadó, Budapest, 1949,14; idéz: ME 306-307. Ezért volt nagyon is fontos, hogy - a nyugati „szalonkommunizmus” nagyfokú publikációs tevékenységének ellensúlyozására - hiteles információk is napvilágot lássanak, mint például Közi-Horváth, J., A Mindszenty- ügy háttere, in KM 22-25. 315 Ez a kép egyébiránt Magyarországon is él. Nem lehet másnak, mint cinizmusnak, emberi gonoszságnak, előítéletes felsőbbrendűsködésnek bélyegezni azt a magatar177