Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
A vértanúság kohójában
mint például a neves író, Francois Mauriac: „Egyáltalán nem úgy látszik, hogy neki, Mindszenty bíborosnak különös hajlandósága lenne a rejtett gondolatokra. Egy sajtóügynökségi jelentés szerint csupán akkor tört meg, miután nyolcvankét órán át vallatták s miután némely tablettákat nyeleitek le vele.”316 Innentől kezdve minden a kijelölt mederben zajlik, a három vádpont világos, ugyanakkor a bizonyítás elsődlegesen nem tárgyi bizonyítékokon, hanem legfőképpen a beismerő vallomásokon alapult:317 1. A demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló tevékenység (aminek kimondásához a már említett „hóhér-törvény” jelentette az alapot). A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS tást, amit egyesek e kérdés kapcsán mutatnak. Van, aki Mindszenty egyéniségének a rovására, hitelességének a megdöntésére hozza fel érvként, hogy „megrettent” az ítélettől, s együttműködött a vallatóival. Az Andrássy út 60.-ban! A vádlott gyöngesége, alantassága a felelős azért, mert a hóhér jól végzi a munkáját, és pszichésen is összezúzza az áldozatát (akár kemikáliákat is alkalmazva)? És ez alapot adhat a megtört ember megalázására és hiteltelenítésére? Ezen a ponton tudatosan nem áll szándékomban hivatkozni ilyen tartalmú írásokra - mindenki talál ilyet tucatszámra a legelső könyvtárban, vagy akár a saját könyvespolcán. 316 Mauriac, F., Irgalom nélkül, in KM 26k, itt: 27. Az egész írás kiemelten érdemes az olvasásra! A nyugati sajtó reakcióihoz ld. még Lipthay, E., A Mindszenty-per az osztrák sajtó tükrében, in Mindszenty József emlékezete (Studia Theologica Budapestinensia 13) (szerk. Török, J.), Márton Áron, Budapest, 1995, 43-58. 317 Ld. ME 316; vö. Mindszenty József a népbíróság előtt, Állami Lapkiadó, Budapest, 1949, 26-28. A „beismerő vallomás” kézzel írott szöveg volt, dátum nélkül. Amikor megjelent az úgynevezett Sárga könyvben, sokan arra gondoltak, hogy hamisítók műve. Azonban Vecsey József - több paptestvérével, illetve orvossal is konzultálva - arra jutott, hogy sokkal inkább egy erőltetve tollba mondott szövegről van szó, amelyet a bíboros önkívületi állapotban vetett papírra. Ez magyarázza a rengeteg helyesírási hibát, elképesztő tévesztést, elírást, amit egy hamisító biztos nem követett volna el, ennél jobban ügyelt volna a megjelenési formára. Ez a szöveg így dokumentuma a pszichés gyötrésnek, kínzásnak. Ld. VJ 121-125. Erre jut Balogh Margit is: a szövegről „.. .grafológiai szakértelem nélkül is felismerhető a kényszerítettség és egyfajta iszonyatos belső küzdelem, amellyel feltehetően Mindszenty megélte a helyzetet, hogy vétve saját erkölcsi normái ellen egyik hazugságot írja le a másik után.” A szembeszökő nyelvtani és stiláris hibákat nem csak a diktálás magyarázhatja: célja az volt, „hogy az utókornak üzenjen”, „hogy figyelmeztesse a jámbor olvasót, ne higgyen a szemének, mert amit olvas, az tartalmában hamis!” (BM 2, 855). 178
