Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)

A vértanúság kohójában

ték az elhurcolt magyarokat az eszéki hídon át az isztambuli Héttoronyba.

Az Andrássy-út 60-nak is megvannak a maga vérszomjas basái. Köztük első helyen Péter Gábor altábornagy áll, az egész terrorszervezet legfőbb vezetője és irányítója. (...) Sulyok tanúsága szerint az egész idő alatt a kíméletlen, beteges szadista benyomását keltette, aki mérhetetlen élvezettel veti rá magát áldozataira. (...)

Szobájában éjszakánként hallgatta a gyötört emberek jajkiáltásait, nyögését és halálhörgését. Parancsára gumibottal kezelték vallomásuk előtt a vádlottakat, veséiken, legérzékenyebb szerveiken ütlegelték őket, szeget vagy tűt vertek körmük alá, leégették a szemöldöküket cigarettával, kábító- és izgatószerekkel tették idegroncsokká őket, nem engedték aludni őket, amíg végleg összetörve úgy vallottak, amint azt a politikai rendőrség szó- ról-szóra előírta nekik. A vérszag megtöltötte az egész épületet (ME 252.253.254).

Később visszaemlékezve a hitvalló főpap így összegezte élményeit:

Az Andrássy-út 60 belső életéről s az ott történtekről annak, aki nem volt akár rab, akár vallató, a legkisebb fogalma sem lehet. Még a beosztott rendőrök nagy része sem ismeri, a saját hatáskörén kívül az egész gépezet működését, nehogy később esetleg módjában legyen elárulni a teljes valóságot. A néhány rabnak, aki valamilyen csodával határos módon onnan kikerül, lakatot tesznek az ajkára, és pszichológiailag bénítják meg azzal, hogy bármikor visszakerülhet a borzalmak helyére, s akkor már egy életen keresztül néma marad. így lett az Andrássy-út 60. egyike a legtitokzatosabb intézményeknek, amelyek körül a legendák burjánoznak (ME 255).

A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS

i68