Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
A magyar Sion főpapja
„Akarok lenni népem lelkiismerete, hivatott ébresztőként kopogtatok telketek ajtaján; a feltetsző tévelyek ellenében az örök igazságokat közvetítem népemnek és nemzetemnek. Ébresztgetem nemzetünk megszentelt hagyományait, amelyek nélkül egyesek talán igen, de a nemzet nem élhet.” A MAGYAR SIÓN FŐPAPJA „Az Úr szózata zeng a Sionon” (Jo 4,16; Ám 1,2) Esztergom a magyar Sión, ahogy régóta nevezik. 1856. augusztus 31- én, a jelenlegi prímási bazilika-főszékesegyház felszentelésén Farkas Imre székesfehérvári püspök prédikációjában ekként foglalta össze az esztergomi szék történelmi jelentőségét: „Édes nemzetem, sohasem ismered igazán Uradat, Istenedet, aki téged napkeletről atyailag ide vezetett, ha itt egyik vitéz fejedelmed magát is meggyőzvén, az Úr keresztje előtt le nem borul, és Szent Adalbert püspök [az Esztergomi főegyházmegye védőszentje, a bazilika társvédőszentje] szava és keze (tisztára mosván őt a keresztvízzel) Isten országába nem vezeti. Nincs neved, nincs országod e földön, ha nem történik veled az, ami itt történt.”193 II. János Pál pápa 2001. április 27-én üzenetet intézett Paskai László bíboros, prímás, érsekhez s a főegyházmegye papságához és híveihez az esztergomi szék alapításának 1000. évfordulója alkalmából. Ebben hivatkozott V. Miklósra, aki a [magyar] királyság egyházai közül elsőnek, azok tanítójának nevezte Esztergomot. Felidézte, hogy az elmúlt évezred során, megannyi hányattatás közepette ez a prímási főegyházmegye mindvégig hűséges maradt Rómához, II. Szilveszter pápa általi alapítása óta. Majd így buzdított Péter utóda: „.. .a korunkban a vallást aláaknázó csábítások között, az áthagyományozott keresztény vallásosságra leselkedő oly súlyos veszélyek közepette valóban emelje fel »Magyarország többi egyháza fejének, anyjának és tanítójának« a 193 A teljes beszéd: Sollemnia consecrationis Basilicae Strigoniensis, Typis Aegidii Horák, Strigonii, 1859, Appendix 63-70. 119
