Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

A "vizsgálat"

Vatikáni Magyar Okirattár (Bp. 1881-1909) sorozata, mellettük a bőséges hazai levéltári adatközlések és gyűjtemények adnak hírt a vizsgálatot elrendelő III. Ince gazdag levelezéséről.

A gondos Balics Lajos nem említi a kínos ügyet, és így tesz Frak- nói Vilmos is. A levelek ismeretében a kalamitás leírására részletezően először Vargha Dezső tanár, később Kőhídgyarmat esperesplébánosa vállalkozott AIII. Ince és kora című könyvének „III. Ince és Magyarország” fejezetében idézetek és dátumok nélkül, mintegy példázatul.

„R. kalocsai prépost és J. szegedi mester, főesperes jelentést tettek a pápánál, hogy egykoron L. tarvisi mester Rómába menvén III. Sándor pápa egyik regestrumát kérte, hogy előmutassák, mintha -valaminek utána akarna nézni és ravaszul a négy összefűzött levélből a két középsőt kitépte és elvitte. A kalocsai prépost át is adta a két lapot, melyek az ott maradt két laphoz illesztvén kitűnt, hogy egybe- illenek, mert az egyiknek végén megkezdett szó a másikon folytattatok. Mivel pedig kétes esetekben, igen fontos perekben, a kiadott oklevelek hitelességéről van szó, a pápai levéltárhoz szokás fordulni, a hol a kiadott oklevelek másolatai őriztetnek, ily ravaszság a legnagyobb bonyodalmakat idézhetné elő, ezért a pápa megbízza a győri püspököt és a bakonyi apátot, hogy eskü alatt hallgassák ki az esztergomi prépostot, az angol Róbert mestert és Azo papot, a kik tudnak az ügyről, hogy kinek a parancsára, tanácsával vagy segítségével követtetett el a bűn, hogy azok méltó büntetésüket elvehessék. Egyszersmind kéri Imrét, hogy ezek kihallgatásában legyen segítségre.

Nem csoda, hogy Ince olyan szigorú büntetéseket szabott, azonnal trónralépésekor a pápai bullák hamisítóira! (Regesta Innocenti, III. kötet 540., 549.)...” - olvasható az alapos összefoglalás lapjain (348-349).

Az esemény tehát III. Celesztin pápasága idején történt, az indítékokat feszegető, a feltételezhető felbujtók, akár a tettesek kihallgatását és megbüntetését elrendelő levelek már utódától, „Gergely eszméinek szinte az egész vonalon diadalra juttatójától...” (Hermann Egyed) indultak; írójuk célja „az egész világ érdekeinek gondozása volt...” (Balics Lajos). A levelekből kitűnik: a felbujtók és a tettesek mellett „méltó büntetés” elsősorban a helyi tettestársakra vár.

A lapokat tehát L. tarvisi mester tépte ki, „tolvajlásával hallatlan merényletet követve el a római egyház jogai ellen, mert a jogok a

225