Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Lukács itthon
póknak nincs fellebbezési joguk és más renitenciák. Becket és Salisbury minderről Gerhoch beszámolójából értesülhetett, amikor az őket csitító III. Sándorral vitáznak: az antigregoriánus jogok némelyikét szorultságában maga engedélyezte, hiszen a magyar királynak engedte át a palliumátadás egyházfői jogát. ,A magyarok királyuknak halála óta, ki elfogadta volt Sándort - szól a krónika -, ismét elszakadtak tőle, azért mert érseköket legátusai által erősítette meg, és most új királyuk alatt ismét máson törik a fejőket. De mivel ez az új király görög neje által a görög császárhoz és a görög fejedelmekhez áll közel, azt lehet gyanítani, hogy valamint a görögök, mint ők állítják, a rómaiak kapzsisága miatt idege- nedtek el tőlünk, úgy a magyarok is megkezdik a szakadást...” „A kik így gondolkoztak - mérlegeli az idézetet közlő Marczali -, számoltak a magyar király hatalmával nemzete fölött, ismerték a nemzet nagy részének vallásos közömbösségét, de nem méltatták eléggé a nemzet függetlenségi érzetét és nem tudták, hogy a magyar egyházi rend egy részében minő erős gyökeret vert a nyugati kereszténységhez való tartozás eszméje, minő fejlődésre jutott a vallásos érzés bensősége. Mint annyiszor történetünkben, az egyházi kérdés a legszorosabb összeköttetésben állt az ország függetlenségének kérdésével és a vallásos érzés a hazafiságból meríti legigazabb erejét. Mint a görög befolyás elleni küzdelemnek és a római kereszténység fennmaradásának előharczosa vívta ki helyét történetünkben Lukács esztergomi érsek... Midőn sokkal fontosabb érdekek megőrzéséről van szó, kifejti jellemének, tehetségének egész nagyságát. Megmutatta, hogy van már hazánkban más erkölcsi és politikai hatalom is, mint a melyet a király képvisel...” - összegzi a sokrétű küzdelem hatását és értékeit. Valójában ez Lukács érsek legmaradandóbb szellemi és történelmi érdeme. Királyok felett őrködve állt szemben a kívülálló erőkkel, és ekként lett a függetlenség és a latin kereszténység bajnoka. Választásai döntésre kényszerítik a nemzetet és a hatalom birtokosait. Egyháztörténészeinknél és a romantikusabb visszatekintések buzgóságában tevékenysége Szent Gel- lért magvető serénységéhez hasonlatos, „életszentsége” véráldozata nélkül is nyilvánvaló. „Önmagában képes volt szembeszállni az egész országot hatalmában tartó trónbitorlóval s a legitim királytól átpártolt népet a szó hatalmával térítette vissza törvényes 95
