Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Lukács itthon
végeztetett ki. II László viszont, ha a dinasztia ősi jogát nézzük, mint legidősebb Árpád-házi, teljesen törvényesen követelte magának a trónt. Egyetlen kifogást lehetett csak emelni vele szemben: hogy bizánci támogatással szerezte meg uralmát, s mindez annak árnyékát vetette előre, hogy az ország rövidesen Mánuel császár fősége alá jut. De valóságosan ez még nem történt meg, és Lukács szokatlanul heves ellenállása és merészsége példa nélkül álló volt...”- taglalja Dümmerth Dezső. A „törvényes jogszerűség” Könyves Kálmán óta ennyire talán mégsem egyszerű. A kezdeti jó szándék ellenére „László felújította az ország területének egyharmadára kiterjedő hercegség intézményét - említi Kristó Gyula .. .a dukátus urává testvérét, Istvánt nyilvánította, s őt tekintette hivatalos trónutódjának is...” Uralkodása alig hat hónapjában működésének központi kérdése az ellenálló érsek erejének megtörése és hatásának elhárítása lett a több okból megrémült főurak meggyőzése vagy éppen legyőzése során. A pápa kérését azért teljesítette, mivel sejthette, hogy trónbitorlónak tartják nyugaton, megbélyegzésén így kívánt módosítani. Valódi kormányzásra kevés ideje maradt, közben az érsek sorsa miatt aggódókkal és a szembeszállást latolgatókkal erősen gyarapodott a kamasz király tábora. A délvidéki urak meEett László egyetlen támasza Manuél bizalma volt. Más irányú kapcsolatokra nem számíthatott, nem is kísérletezett, miközben Pozsonyban megnőtt a követforgalom. II. László „halálát méreg okozhatta” a gyanúk szerint. Harminckét éves korában halt meg 1163- január 14-én. Szelídebb hívének tanulságos halála megrendítheti Manuélt, de tovább folytatja konok kísérletét Elgondolkodtató, hogy ezúttal sem magának kívánta a teljes hatalmat a magyar királyság felett, tehette volna, hiszen haderejével szemben a Duna mellékén nem maradt szervezett ellenerő. De Bar- barossától és Lukácstól egyaránt tarthatott - így a változatlan diplomáciával érvel („érvényes magyar történelmi szokásjog”), és a függetlenség látszólagos biztosításával próbálkozik. Egyetlen esélye maradt, így II. Béla harmadik fiára, az egyszer már elutasított „görög deszpotészre”, István hercegre került a sor. „Most IV István foglalta el a trónt, Mánuel nyílt pártfogoltja, akit az alattvalók sem akartak a trónon látni. Mikor Lukács tőle is megtagadta a koronázást, ez a tette már az alattvalók együttérzésével is találkozott..- folytatja értéke90
