Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Lukács itthon

lését Dümmerth Dezső. „Az országban mozgalom indult letaszítására Szűk körű támogatói elsősorban a déli országrészek püspökei és megyésispánjai közül kerültek ki. Továbbá újra megjelent Magyarországon Belos, aki szerb nagyzsupáni méltóságát hagyta ott...” - pontosít Kristó Gyula Ezúttal is Mikó koronázott Székesfehérváron, ll63. január 27-én. Kristó szerint IV. István „politikáját a Bizánc iránti feltétlen hűség vezérelte. Nyugaton már komolyan tartottak attól, hogy a magyarországi egyház görög hatásra elszakad Rómától...” Május elején Barbarossa, megelégelve a történteket, már egy magyar- országi hadjárat lehetőségét latolgatja

A börtönből a királyváltás idején szabadult Lukács érsek most a pozsonyi várkápolna füstölgő gyertyái mellől dörgi az egyházi átok és a kiközösítés félelmetes mondatait. Utóbb növekvő reménnyel tapasztalja, hogy „a görög hercegnő” és férje iránti ellenszenv a délvidéki főpapok és főurak sorában is erősödik: aligha látják szívesen a királynéi fejdíszt a bizánci hajkoronán, az ékszereket Manuél unokahúga szép ívű nyakán.

IV. Istvánnak már előbb, a maga „hercegi országrészében” sikerült ugyan hatalmát testvérénél alaposabban kialakítani, de mint király mindenütt fokozódó ellenszenvre talált. Ugyanakkor ő is az érsekben lelte legelszántabb ellenfelét Az országban pedig mind többen értékelték Lukács heroikus tiltakozásait, „rendíthetetlen elszántságát királyokkal és egyháziakkal szemben...” - állítja Kardos Tibor. Lelkesítő tanulság lehet az is, hogy az érsekben elemi erővel felizzó hűség a függetlenség vágyával és az alakulgató nemzeti érzés fensége kölcsönhatásában izmosodik.

Az, hogy IV. István uralmát néhány déli ispán és Mikó érsek, görög zsoldos csapatok élén pedig Belos herceg támogatja, csupán a kezdeti reményekhez elég. Az ellenkirály azzal is próbálkozik, hogy az ellenálló főpapoknak megtilt és a maga engedélyéhez köt a pápával létesíthető bármely kapcsolatot. Az országból kitiltotta III. Sándor legátusait. Gyakorta fordul Manuélhez kitartóbb zsoldosokért, de amikor ezek a „rendcsinálások” után visszavonulnak, elkezdődik egy újabb „szervezkedés”. A „görög hit térhódítása” véleményének ellensúlyozására oklevéllel erősíti meg a zágrábi püspökség kiváltságait. Az iratot a király megbízásából Tamás horvát-dalmát bán, egyben „az esztergomi káptalan mestere” (nyilván az üres főpapi stallum prokurátora) írta alá, tanú91