Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Lukács itthon
sem tett elhamarkodott, szenvedélyes lépést..- Friedrich von Raumer megállapítása szerint, de diadalát ugyancsak megünnepelte Velencében (1177), és csupán a másik ellenpápát, III. Incét tartotta fogságban a harmadik lateráni egyetemes zsinat után (1179) és tovább. Egyedül az „ősellenség”, Dasseli Rainald kölni érsek szenvedett feloldozás és megbocsátás nélkül szörnyű pestishalált „Az imperium és sacerdotium közötti harczban ez a határozott és nagy következésű állásfoglalás Gézának utolsó tette lett...” - szomo- rítja olvasóit Marczali. A reménység friss hajtásait 1162. május 31- napjának váratlan tragédiája fagyasztja el: „a derék, fiatal fejedelem...” (Zalka János) harminckét esztendős korában távozik. „Kiskorú fiúkat hagyott hátra és uralomra sóvárgó testvéreket..., a trónvillongások előre vetették árnyaikat, s ha e válságos, nehéz időkben az isteni gondviselés nem Lukács érseket helyezi az ország és az egyház első méltóságára, úgy a haza, mint az egyház függetlensége csakhamar kétessé, ha egészen semmivé nem lett volna..- folytatja a tragédia konklúzióit is érintve Balics Lajos. II. Géza királyt „székesfehérvári sírboltjába az ország közbánata kísérte..., nem csak mivel derék, vitéz, erélyes királyt vesztett, hanem azért is, mivel kora halálából mindenki veszélyt jósolt a hazára. Euf- rosina nejétől három fiún, Istvánon, Bélán és Gejzán kívül ugyanannyi leánygyermek, Hona, Erzsébet és Odola maradt utána...” - emlékezik a gyászra Horváth Mihály. A veretes koporsó fejénél Lukács érsek állt, könnyezve idézve a halotti oratiót, az öröklétről szóló és a lelki békességért esdeklő mondatokat Fejében a várható következmények, a megoldás lehetőségei kergették egymást, bár egyben bizonyosak voltak mindany- nyian: meg kell koronázni nyomban az alig tizenöt esztendős István herceget, mielőtt még a halálhír a bizánci udvarba ér. A fegyverszünet Géza nevében köttetett, és nyomban felrúgják a trónkövetelők. A végtisztességet követő pár nap után Lukács érsek a kellő szentségek kiszolgáltatása és az előkészítés után egy törékeny kamaszfiú, III. István fejére emelte a koronát ugyancsak Székesfehérváron 1162 júniusának elején. Futárok útján mindkét eseményről értesítették a pápát és a párizsi keresztapát, majd szorongva várakoztak Esztergomban: a hirtelen döntést miként fogadják az országban, és mi történik távolabb, főként a Márvány-tenger körül. Röpke másfél hónapot kellett várakozniuk. 85