Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Lukács itthon

, A magyar urak egy része vonakodott a gyermekkirályt elismerni - összegzi a fejleményeket Hóman Bálint - Sokan voltak, kik a régi örökösödési rend élteimében László herceget, Géza öccsét szeret­ték volna a trónon látni, s még többen, akik a szigorú erkölcsű Lukács, a visszaélést, a bűnt keményen ostorozó aszkéta hatalmának megtörését remélték a görög földre menekült hercegektől. Mánuel pénze is dolgozott, s mikor követe, majd a nagyzsupánságról egy évvel előbb leköszönt, népszerű Belos bán és a hercegek kíséreté­ben nagy sereg élén ő maga is megjelent az ország határán, az elé­gedetlen urak szívesen bocsátkoztak vele tárgyalásokba.. Ez történt tehát. Belus hada a két herceggel az országba indult, a fősereggel Manuéi az Al-Duna egyik csendesebb ívének bal partján, az elfoglalt Haram várában és környékén várakozott A hercegek az „ősi magyar szokásgyakorlatot” kívánták visszaállítani, amely szerint a hirtelen elhalálozott király székébe legidősebb testvére kerülhet, ha fia még kiskorú; az „idősbségi jog” (seniorátus) feltétlen érvényét az „elsőszülött joga” ellenében (primogenitura) - mondhatnánk: a keleti gyakorlatot a nyugati szokás helyett „Mióta Kálmán keresztülvitte, hogy utána kiskorú fia uralkodjék, nálunk nem szűnt meg a trónkövetelő. II. Géza némileg hasonló helyzetben volt, mint nagy elődje. Neki is voltak fiai és öccsei, kik már életében fegyvert fogtak ellene. Csakhogy sem László, sem Ist­ván herceg nem voltak az országban, midőn bátyjok meghalt így a trónt békén foglalhatta el III. István, a király fia, de a trónkövetelők, mint addig is tették, külföldi segítségtől várták igényeik keresztülvi­telét. .- elemzi a történteket Marczali. A betörés hírére a kamasz király édesanyjával és testvéreivel, Lukács és Mikó érsek kíséretében Pozsonyba menekül. A nyugati véghelyről figyelik várakozva az ország belső vidékein zajló fejlemé­nyeket. Maroknyi fegyveres III. István körül, mellette a család és Lukács, no meg II. Henrik osztrák herceg ígérete. „A magyaroknál az a szokás - tartják a bizánciak és írja a baszi- leusz krónikása, Ióannész Kinnamosz -, hogy, ha a király meghal és fiúkat hagy hátra, a testvérek mindaddig jó barátságban megférnek, míg annak, a ki uralkodik, nincs fia, de mihelyt megszületik, a király testvéreit, ha azok az országban maradnak, megvakítják...” - idézi Marczali. Bizonyára közaidott lehetett Manuéi körében is, hogy ilyen nem történt II. Géza idején, így a vélt „jogszokás” csupán alkalmas 86

Next

/
Oldalképek
Tartalom