Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Lukács itthon

a Duna eléggé gyéren lakott déli vidékén telepítse le. A király a hos- pesek számára kivételes szabadságot biztosít, az olaszok pedig zárt közösségekben sok helyütt virágzó városokat alapítanak. Többségük itt marad Milánó felmentése után. De a profugusok zöme a közelibb francia tájakra került, s Beneventóból távozásra kényszerült III. Sándor udvara is. Számukra VII. Lajos Sens oltalmát adja, „a római kúria” itt működik 1162-1165 között 1164-ben a canterburyi érsek, Becket Tamás is ide menekül, a pápának nem csekély békítő munkát és aggodalmat teremtve II. Henrik és az angol egyház körül.

Róma IV. Viktor halála után (1164. április 21.) „visszahívja” III. Sándort, de a „visszatérésre” csak 1165 novemberében kerül sor, majd a negyedik itáliai hadjárat során (1166-1168) Barbarossa ismét a normann királyság védelmébe, Beneventóba kényszeríti a kúriát A császári hadakat járvány támadja meg utóbb: „aki lóra akart ülni, holtan rogyott le, s aki a másikat temette, azzal együtt bukott le a sírba...” - írják a hadjárat krónikásai. És bár Dasseli Rainald gróf Tusculumnál véres diadalt aratott a lombard sereg fölött, végtére a pestis győzte le a visszavonulásra kényszerült sokaságot, a fővezért, a birodalmi kancellárt, egyben a kölni érseket.

Pápája elvesztése után a császár mind újabb ellenpápákról gondoskodik. (III. Paschalis, 1164-1168; III. Calixtus, 1167-1177; III. Ince, 1178-1180), akik rendre újrakoronázzák őt, akadályozva ezzel a már széles Európában elfogadott III. Sándor munkáját; ellenállását azonban nem törik meg. Szellemi hatása hívja életre a Veronai Szövetséggel egyesült Lombard Ligát (1167), a pápa így lett a császár elleni ösz- szefogás apostola. „Nagyon ékesen szóló, az isteni és világi tudományokban eléggé járatos és olvasott; okos, jóságos, türelmes, jó szívű, szelíd, józan, tiszta életű, bőségesen adakozó férfiú volt, s ezért engedte Isten, hogy népe fölé emeltessék és a főpapságot elérje...” - olvasható róla Boso kardinális művében (Annales Romani), aki III. Sándor fő érdemének tartja, hogy „nem a pápai trónért, hanem az egyház szabadságáért vívott harc...” hőse és győztese lett. Gyakorlatiasságát a II. Henrik és Becket küzdelme során alakult diplomáciája jellemzi, türelmes méltóságát pedig az, hogy a Barbarossa felett aratott teljes győzelem után a tőle bocsánatot kérő strumai apátnak, III. Callixtus ellenpápának nyomban megadja a feloldozást Igaz, címét már a császár is visszavonta a III. Sándorral kötött „előzetes béke” (Anagni, 1176) egyezsége során. „Megfontoltsága miatt soha84