Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Lukács itthon
ekkor Manuél bizalmából a Barbarossa által korábban visszautasított baszileuszi unokahúgot, „a szépséges Máriát” feleségül. És ebbe a körbe tartozik még Konstantinosz Kalamanosz szebasztosz is, az el nem ismert Borisz megfékezhetetlenül harcias kedvű fia, majd szinte ráadásként Belus herceg - a magyar királynak akadt tehát gondja a trónjára várakozókkal fölösen. Előrelátóan így II. Géza az 1147 nyarán született „primogenitusát”, Istvánt, a francia király keresztgyermekét ötesztendős korában megkoronáztatva örökösének és uralkodó társának jelölte, erős védelméről is gondoskodott ll6l ősze a békével a nyugodt alkotómunka örömét hozza: érseke tanácsára a király gazdag birtokokat adományoz Esztergom körül a johanniták rendjének, és újabb javakkal erősíti a Szent István nevét viselő, általa alapított stefanita ispotályos kanonokrend készségeit. A kánoni működést majd Manfréd bíboros ismeri el (1171), és m. Orbán pápa ad majd a rendnek külön kiváltságokat „Lukács érsek megmutatta, hogy van már hazánkban más erkölcsi és politikai hatalom is, mint a melyet a király képvisel - szól majd Marczali Henrik összefoglaló értékelése -,.. .és mint annyiszor történelmünkben, az egyházi kérdés a legszorosabb összeköttetésben áll az ország függetlenségének kérdésével és a vallásos érzés a haza- fiságból meríti legigazabb erejét...” Az egyházi és világi hatalom kapcsolata mind harmonikusabb egységben alakul. II. Géza és Eufroszina az idősebb fiúnak előirányzott korona után megteremti az alig egy esztendővel ifjabb Béla herceg számára Horvátországban és a dalmát tengerpart magyarokhoz hű városaiban a már nem csupán ranggal és magas jövedelemmel, de önálló hatáskörrel és más kiváltságokkal is megerősített dukátusát A király felszabadult gonddal tevékenykedik, érsekében tájékozott tanácsadóra és méltó támaszra talált. Szinte a „jobbkeze”. AIII. Sándor körüli szövetség virtuális védelme és az erősbödő kapcsolatok hálózatában az ország kettejük felelősségével és bizalmával tekinthetett a nyugalmasabb változások, a szellemi és anyagi gyarapodás felé. Bár a nyugatról és a délről fenyegetőző veszedelemre gondosan figyeltek mindannyian. Barbarossa hadai előtt Milánó 1162 tavaszán térdre kényszerült. A büszke polgárvárost felégették és porig rombolták a zsoldosok, elűzték az életben maradottakat. A földönfutóknak támaszt nyújt II. Géza is, és a hozzánk menekülőket Gábor udvarispán várja, hogy 83
