Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Lukács itthon
az alig pár esztendős magyar királylányt, no meg „lövőket” kérne Milánó tavaszra tervezett újabb ostromához - de ígéretek nélkül távozik. ,A magyar király határozott fellépése meglepte Frigyest, ki benne szövetségest keresett... - írta a követjárás értékelésében Hóman Bálint de felbátorította a pápa német híveit, kik... most- már nyíltan szembeszálltak a császári urakkal...”, igaz, a Sándor- hívek sem tudtak sokat változtatni az uralmi gőgtől vérmes, bosszúállásra kész császári akaraton. Barbarossa sikertelen kísérletet tett Eberhard érsek meggyőzésére, végül Salzburgból Admontba száműzi 1164 elején a közel nyolcvanesztendős főpapot, aki itt hal meg 1164. június 21-én, bár előbb megírja „admonti leveleit”. Pár év múltán Gerhoch von Reichersberg prépost próbálkozik Eberhard „felemeltetésével” - elismerését nyilván a császártól való félelem gátolja meg. A „hamis bíborosok” hatását követő magyar változások hírére „Frigyes azzal vigasztalta magát - jegyzi históriájába Burchard császári nótárius -, hogy így megszabadult egy hitvány baráttól, akit immár ellenségei közé számíthat..Szerencse, hogy „az ellenséges indulatnak nem lettek következményei..- nyugtázta utóbb örömmel Pau- ler Gyula. Gyaníthatóan azért maradt el a várható megleckéztetés, mert Barbarossa a magyaroknál jóval veszélyesebb ellenségnek tartja a bizánciakat, és szívesen bízná rájuk e kényes feladatot „Közös akciókba” már korábban sem kívánt bocsátkozni velük, és ez idő tájt mindinkább bőszítették a lombard városok ellenállási mozgalmai. Akár a császári visszautasítás óvatos eredményeként II. Géza ügyes követeinek sikerült a bizánciakkal az áldatlan és meg-megúju- ló háborúskodás lezárásául öt esztendőre egy békével felérő fegyverszünetet kötniük. Közben a magyar király pontosan értesül arról is, mire készülnek és mit tesznek Bizáncban élő testvérei, a sorsukra várakozó „trónigénylők”. László, az idősebb, és ekként Bosznia hercege nyugalmas magányban töltötte napjait. „Valami nagyobb ambiczió nem emésztette... - jegyzi meg róla Pauler Gyula. - Bár senki sem bántotta, kiment Manuélhez, a ki őt is rangjához illő módon fogadta, neki is görög nőt kínált, de nem házasodott meg külföldön, mert nem akart egészen görög befolyás alá kerülni, nem akart még inkább elidegenedni hazájától...” A talán két esztendővel ifjabb István herceget más fából faraghatták, benne „öregatyja, Álmos nyugtalan természetével Kálmán király törhetetlen erélye és nagyravágyása egyesült...” Ezért kaphatta 82
