Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Lukács itthon
„A kettős választás ürügyén a császár mint az egyház védője 1160- ra »egyetemes« zsinatot hívott össze Páviába A zsinat a pápát Roland kancellár néven kiközösítette. Sándor viszont a császárt és az ellenpápát átkozta ki az egyházból, Frigyes alattvalóit pedig feloldotta a hűségeskü alól. Az egyház erre ismét kettészakadt, és tizenhét évig húzódó harc kezdődött a pápaság és a császárság között. A viszályban Franciaország, Anglia, Spanyolország a pápa mellé állt..- foglalja össze Szántó Konrád „a kettős választás” következményeit A hűségeskü alóli feloldás nyilván a kikényszerített homagiumokra vonatkozott, az pedig, hogy a keresztény uralkodók melyik pápa mellé álltak, aligha alakult egyszerűn. Hiszen Barbarossa az általa sugalmazott szkizma feloldására 1159 októbere végén követeket indít Európa uralkodóihoz és érsekeihez, meghívja őket vagy képviselőiket Il60 vízkeresztjére Páviába, ahol „egyetemes zsinaton” akarja „programját” szentesíteni, bár erre még a szükségből fejére helyezett császári korona sem hatalmazta fel. A „zsinat” csak gyertyaszentelő napjára lett „egyetemes”, és a megjelentek - zömmel a német és a császártól rettegő itáliai főpapok - természetesen IV Viktor mellett adták le voksuk. A kölcsönös kiátkozás ezután következett. Arról, hogy a magyar király megbízottai jelen voltak-e Páviában, történetíróink bizonytalankodása meglepő. Katona István, mivel 1779-ben nem találta a meghívás dokumentumát, úgy vélekedett, hogy II. Géza talán el sem küldhette követeit. Azt feltételezi, hogy egy „Frigyes-barát” uralkodó Spalatóban aligha fogadhatta akkora pompával III. Sándor Magyarországba küldött legátusait, „Gyula és Péter bíbornokot”. Hamisítványnak tartja a zsinat sokfelé szétküldött határozatát, amelyben országunk azok sorában olvasható, amelyek IV. Viktort elismerik. „Noha a gyűlésnek mindenben hitelt nem érdemlő levele - érvel 1853-ban Zalka János - a világgal azt akarja elhitetni, hogy Victor megválasztásába s Sándor elvettetésébe »a magyarok királyi levele s követei által beleegyezett«, mégis... azt mint bizonyos tényt lehet állítani, miszerint a magyarok Bánfy működése után ekkor már Sándort tisztelték mint törvényes pápát. A gyűlés elküldé hozzánk a prágai érseket, azután a másik, Laudában tartandó gyűlésre ismét meghívd a fejedelmet; de mindezen erőlködés és fondorkodás eredmény nélkül maradt...” Itt már egyértelmű III. Sándor elismerése érdekében Spalatóba küldött követeinek méltó fogadtatása is: 69
