Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Válaszút és visszavonás

az említett B(éla) nem kapja meg gyorsan a felkenést... és a koronát. .., az esztergomi szék koronázási jogának fenntartása mellett.. ezt előzőén a konkordátum pontjaira tett eskü feltételével engedélyt ad, hogy „mihelyt a királyság püspökei összejönnek..a tényleges, de felszentelés nélküli uralkodót a kalocsai érsek „kenje fel”.

Elődje példáját követve az ország második legnagyobb egyházi méltósága készséges örömmel fogadhatta a „kivételesen” is megtisztelő feladatot, nem kicsiny büszkeséggel, hogy ő már pápai felhatalmazással teheti. Neki talán kevésbé lehettek fenntartásai „a bizánci múlt” iránt. Nem ismerjük pontosan az ekkori kalocsai érsek nevét, egyetlen forrás sem jelöli megnyugtatóan. Az ünnepi eseményre természetesen Székesfehérváron került sor 1173- január 13-án. Lukács érsek nem volt jelen, növelve a pápai bizalmatlanság indítékait

,A pápa hiába vetette magát közbe - borong el Balics Lajos -, Lukács érsek nem tágított..., a király..., nem tudni előrelátásból vagy' az esztergomi szék iránti tiszteletből..., okiratot állít ki..., őt ugyan a kalocsai érsek koronázta meg, de ez az esztergomi érsek jogait ne csorbítsa, hanem a királyok... mindenkor az esztergomi érsek által koronáztassanak meg...” Utóbb ismert lett az okirat kiadásának előzménye is: megszerkesztése és aláírása „a kivételes koronázás” pápai engedélyének feltétele volt.

,A székesfehérvári királyi egyház” a kitartóan ellenkező Lukács érseki tartományához tartozott, bár az érsek az ünnepi szertartás megvalósulását mégsem akadályozhatta volna meg. A város történelmi szerepéből alakult és elfogadott királyi prépostsága és az itteni káptalan, a még Szent István által alapított és a „Boldogságos Szűz Mária” tiszteletére emelt bazilika az itt őrzött szent ereklyékkel együtt a mindenkori pápák „fogadott tulajdona” volt a királyi birtokok közepén, a kúria közvetett fennhatósága alatt „A székesfehérvári egyházban, a koronázó és királyi templomban őrizték... a királyi széket, a koronát, melyet - azt tartják - ez időben egészítettek ki a négy román stílű pánttal és alakították át nyílt koronából zárt koronává. A dolog nem éppen valószínűtlen - vélte Pauler Gyula -, legalább HL Béla volt királyaink közt az, ki legjobban tudhatta, hogy a byzanczi felfogás szerint a Géza-Dukasz-féle nyílt korona csak a sze- basztokrator, a caesar koronája, a baszileuszt a zárt korona illeti meg...”

Erről bizonyosan Áldhattak már III. Béla elődei, azonban ismert volt az is, hogy Szent István „eredeti koronája” az uralkodói lándzsá163