Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Válaszút és visszavonás

mertetése” érdekében serénykedő hívére tiszteletteljes hálával emlékezik. Ekkor talán csak arra gondolhatott, hogy a vele közel egykorú magyar érsek mennyire érzéketlen lehet „a nagypolitika” iránt, pedig ismerheti Yves de Chartres intelmét „a trón és az oltár harmóniájáról”. Ezt kétségkívül ismerte Lukács, védelmezte is, de a maga törvénye szerint

A távoli Pannóniában HL Sándor leveleivel ezt a harmóniát kívánhatta tekintélyvesztés nélkül helyrebillenteni akkor, amikor a „betegség” szelíd kibúvójával harag és következmények nélküli mentséget ajánl.

Meglepő, hogy leveleiből és a legátusok beszámolóiból véleményt formálva III. Sándor mennyire félreismerte magyar érsekét Elgondolkodtató az is, hogy a válaszok olvasása közben a rendíthetetlen keménységű, a hajlékonyságtól eléggé távol álló érsek „Sándor úr” diplomáciája felől miként vélekedett. Korábbi következetességét bizonyára elismerte, akárcsak a Barbarossa ellen folytatott küzdelem szilárdságát az egyház autonómiájának őrzése körül. De ha Becket sorsára gondolt, emlékezhetett a pápa taktikus engedékenységére és tétovázásaira különösen akkor, amikor a nélküle történt magyar királykoronázás után két hónappal Szent Tamás felemeltetése bekövetkezett. Feltehetően ezekben a számára különösképpen zordon hetekben foganhatott meg tudatában a tragikus sorsú angol érsektárs tiszteletének ideája - Esztergom iskoláiban nevelkednek azok, akik majd megvalósítják az ekkori „visszavonultságban” meg- álmodottakat. Hugo d’Orleans goliárd költő lírai officiumának felelgetősébe a „Tamás sebei által” (per Thomae vulnerea) sor ez idő tájt kerülhetett És lett ismertté Esztergomban - a sebek élőek még, bor- zongva emlékeznek a sorsra -, átszellemülten kántálják így a fiatal klerikusok. Felnőve már otthonosabban a „Szent Tamás hegyén”.

Lukács érsek „a koronázást megtagadta azzal a mellékesnek tűnő okkal, hogy III. Béla palliumot adott át az érsek nunciusának...” - említi az „okot” jelentéktelennek tekintve, a hercegnek korai címet adva Györffy György. Hóman Bálint az ellenállás mögött vallási indítékot feltételez, emellett Lukács szimóniától való irtózását és félelmeit

A bizantin szokásjog stílusából eredő méltóságjelvény ajándékozásából mások még arra is következtetitek, hogy az érsek értelmezésében ez a gesztus akár „a konkordátum” elutasítását is jelenthette, „a keleti módon érvényesülő apostoli jog” igényének veszélyeit De az érkezés és a koronázás közötti időszakban még a korábbi ellenlói