Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Válaszút és visszavonás

az eddig ismeretien szándékú királyjelölt kérése megnyugvást adhatott. Számolhattak azzal, hogy a pápaság ez idő szerinti szövetségese, a bőszen „caesaropapista Manuál” példáját kívánná követni Béla, de a segítségkérés másforma, külön értéket jelent Amikor ez megérkezett, nyert ügye lett III. Sándor előtt „Eljárása” így nemcsak „az érsek tekintélyének mértékét világítja meg” (Hóman), de érett mérlegelő készségét is az európai hatalmi viszonyok útvesztőiben. Meglepően azt is, hogy szeretett és tisztelt nevelőjére változatlanul jó szívvel gondol, tevékenységét és egyéniségét egyaránt értékeli. Tudja, hogy az érsek „a király akaratát korlátozó tényező” volt és maradt

„Lukács érseket - tarkítja újabb talányokkal a történet szövetét Pauler Gyula mert Béla az ország ellen harczolt? abban nyugtalanságot szított? a méregkeverés hírében állott? - nem lehetett rávenni, hogy a koronát Béla fejére tegye. A magyar urak tehát a pápához fordultak... és kérték, hogy ha Lukács - mire úgy látszik el voltak készülve - hajthatatlan maradna, más kenhesse fel, koronázhassa meg a királyt, a kit az ország választott A pápa megkisérté, hogy Lukácsot engedékenységre bírja, és »hogy ha már betegség vagy más ok hátráltatja, legalább mást bízzon meg a koronázással«, a kalocsai érseket, hogy csak ebben az esetben, »az ország püspökeit arra a helyre hívja össze, hol a királyokat koronázni szokás, és Bélát felkenve, fejére tegye a koronát, de előbb a választott királytól, az országnagyok beleegyezése mellett, pecsétjével megerősített írást vegyen: hogy ebből az esztergomi egyházra a jövőre nézve semmi sérelem nem támadhat«. De Lukács nem volt az az ember, kit bármely halandó ember szava, intése, parancsa rábírhatott volna arra, hogy megcselekedje azt, a mi lelkiismeretével ellenkezett, s a pápa maga volt kénytelen a kalocsai érsekre bízni a koronázást, mely végre, majdnem egy év után, 1173- január 13-án megtörtént, miután Béla még ünnepélyesen elismerte, hogy a kalocsai érsek csak kivételesen koronázhat, s a magyar királyoknak ezután is az esztergomi érsek által kell megkoronáztatniuk, Lukács érsek nem engedett, de visszavonult...”

A „mire el voltak készülve” vélhetőn a királyválasztó tanácsban tárgyaltakra vonatkozik, a „visszavonulás” pedig a herceg érkezése és koronázása közötti eseményekre bizonyosan. Az „országnagyok” ismerték a főpap makacsságának indítékait A pápa Pauler által idézett tanácsaiból pedig kitűnhet tapintata, hogy az évtized előtti „elis160