Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Válaszút és visszavonás

érvelés közelebb hozhat Lukács érsek ellenállásának megértéséhez, ő is tájékozott lehetett bizonyára e „történelmi jog” bonyolult és eltó rően is értelmezhető középkori útvesztőiben.

És Manuél számára még egy örömhír már Szófiában: a keleti vizekről a dogé hajóhada a pestis miatt visszafordul a lagúnák felé. Előbb ugyan visszafoglalta Zárát, hiszen a város a flotta távollétében ismét a magyarok oldalára állt. Bár a vizek és kikötők feletti hatalmát a köztársaság a járványok idején sem adta fel, Bizánccal még 1173- ban is tart a hadakozás.

Az áldozat nélküli sikerben a tapasztaltak hatására oly nagyon nem bízott a baszileosz. „A nagyobb nyomaték kedvéért felvonultatta a bizánci had egy részét a határra, s bizánci aranyakkal vesztegetett meg magyar előkelőket..- ósdi megszokásból és Györffy György szerint. Tekinthető ez akár eltúlzott díszkíséretnek is. Maga ugyan „szükségtelennek tartá személyes megjelenését s a herczeget fényes kísérettel bocsátá el - említi színlelt naivitással Horváth Mihály -, előbb ugyan megesküdteté őt, hogy nemcsak minden igényről lemond a császári trónra, melyre szánva volt, hanem annak érdekeit mindenkor pártolni is fogja. A Szerémség és Dalmatia visszaadásáról azonban szót sem tett a ravasz ember...” - fordítja figyelmünket a királyválasztók nosztalgiái felé. A lehetőség bizonyára ott lappang a leendő uralkodó tudatában is, de nyilván jövő idejűnek tekintette a megvalósulást. Jól gondolkodott.

Amikor Manuél megnyugodott, hogy Béla kíséretéül jelentős görög erőre szükség aligha lehet, szívesen „engedett a kérelemnek, királlyá kiáltá ki, és nejével, több előkelő úrral... Magyarországba küldte, de előbb megeskette, hogy egész életében a római birodalomnak barátja lesz, és érdekeit szolgálni fogja..- írta az ünnepi eseményről görög krónikák alapján Pauler Gyula. „Barátja” tehát és nem vazallusa - erre pedig a herceg nyugodtan megesküdött. Fogadalmát be is tartotta, és Bizáncnak adót sohasem fizetett.

Szavait megbékélten hallgathatták a hazai főurak, a császár barátságot kért, kötelezettségeket az eskü nem tartalmazott Béla jellemében a hírek szerint már korábban is bíztak az István rátermettségében kételkedők. Hívogatták régebben is haza de hogy bátyja ellenében tett volna bármit, erről nem adnak hírt a görög krónikák. ígéretekre 1172- ben sem vállalkozott, csupán azt fogadja meg, hogy a szerbek oldalán nem hadakozik. 1183-ig el is hárítja rendre Nemanja István kéréseit

158