Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Válaszút és visszavonás

Konstancia fejedelemnő második, rövidke időtartalmú házassá­gából született a gyönyörű és a magyarok számára is kedves Ágnes de Chatillon (a bizánci keresztségben Anna, 1154-1184), Mária csá­szárné féltestvére, aki nővérével a hűbéri hűség zálogaként már gyermeklányként maga is Bizáncba, Manuél udvarába került 1170 elején. Nővérét a rajongó Nikétás Khoniatés udvari krónikás Aphro­dité gyengéd mosolyával, Juno fehér karjával és Helené hattyúnya­kával ajándékozza meg, főként azután, amikor „a vér szerinti Ale- xios” a világra érkezett. Ezzel szűnt meg a magyar herceg deszpoté- szi rangja (1169), és felbomlott a császár első házasságából született Máriával kötött jegyessége is. De Manuél szeretete és a császárné iránti figyelme készséggel egyengeti kedveltje útjait: így a daliás ter­metű Alexios kaiszar 1170 tavaszán feleségül kapta Anna de Chátil- lont, a császárné húgát „A fejedelmek politikájának akkoron jobbára családi összeköttetések, házasságok adták irányát..- jegyezte meg bölcsen III. István felbomlott jegyességéről, majd megvalósult házas­ságáról szólva Horváth Mihály. ,,A politikai szövetségek családi kap­csolatokban fejeződtek ki..- állítja utóbb ugyanezt a hűvösebb íté- letű Váczy Péter. A császári pár a közös jóindulat mellett nyilván a bizantin szokás­jog szellemében tett így, bár aligha sejtették, hogy az ifjú pár sorsa miként alakul ezután. De a Hagia Sophia főoltára előtt kötődött szö­vetség most az égben is kellő pártfogásra talált. A „kaiszar” módfelett kedvező kárpótlást kapott, III. Béla magyar király pedig majd külö­nösen. ,A lovagvilág s a születő ezeregyéjszaka történetei kapcsolód­tak össze [itt]...” - a francia-magyar kapcsolatok történetét tündén elfogultsággal jegyző Sőtér István látomása szerint Annyi bizonyos­nak tűnik, hogy a bizánci udvar kiszámíthatatlanságában alapozó­dott frigy példás és szeretetteljes, talán még harmonikus is lehetett, „politikai érdek” csupán „a kettőzött örömapa” fejében bujkálhatott Az édesapjával Anna de Chatillon utoljára talán háromesztendős korában találkozhatott. Bizonyára később is sokfélét hallhatott a csa­ládját elhagyó, gyermekét túlélő Rénaud de Chatillon tetteiről talán még Esztergomban is. De az édesanyja betegsége, majd halála után Bizáncba került kamaszlány nem örökölte kalózkodó atyja jellemét: egy magyar származású kaiszarhoz ment feleségül, és trónjához méltó királyné lett, amikor erre váratlanul sor került. Az Árpád-házat pedig hét gyermekkel ajándékozta meg. 156

Next

/
Oldalképek
Tartalom