Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Válaszút és visszavonás

Első feleségének, a kényszerből elfogadott Sulzbachi Berta német grófnőnek az édesanyja, Eiréné császárné nevét adatta, és tőle született Mária, aki ideig-óráig a deszpotesszé emelt magyar herceg jegyese lett. Majd Eiréné halála után 1159 húsvétja táján a császár bevonul Antiochiába, és itt a Jeruzsálemből ajánlott két jelölt helyett egy harmadikat választ: az özvegy antiochiai Kons- tancia fejedelemnő szépséges leányát, Máriát. A frigy majd ll6l karácsonyán, három pátriárka közreműködésével köttetik a Hagia Sophia főoltára előtt, de az égiek minderről késedelmesen szereznek Áldomást. A latin-keresztény fejedelemség „oltár előtti” bekebelezése külön­ben már Manuél apjának, II. Komnénosz Ioannész császárnak is erős szándéka volt. Hasonló okból majd az ifjú császárfi előbb későbbi anyósa, Konstancia hercegkisasszony kezére vágyakozott, de a korántsem önzetlen versenyfutásban Rajmund poitiers-i gróf legyőzte őt Ekkor a változatlan célú trónörökös az ez időben csu­pán kilencéves Konstancia helyett megözvegyült édesanyja, Alice fejedelemnő gráciájában reménykedett, de hirtelen a francia gróf ölébe hullott a hatalom. Mária Konstancia idősebb leánya volt, Manuél „a harmadik menetben” ugyan céljához ért, bár hódító ál­mait nem tudta valóra váltani. De a ragyogóan fiatal császárnéval a bizánci udvarba a „franciá­san latin szellem” is beköltözött, hiszen a tetemes kísérettel érkezett hercegkisasszony született „francia grófnő” volt kétszeresen is, hiszen Hauteville-Tarente-Constance du Guiscard, majd d’Antioche fejedelemnő és az Inad melletti csatában 1149 nyarán a moszlimok kardjától hőssé emelt édesapja, Rajmund de Poitiers gróf, Antiochia uralkodójának lánya volt Az ekként megözvegyült Konstancia fejedelemnő, négy gyer­mek anyja némi tétovázás után ismét férjhez ment (1153), kezét és rangját ezúttal Rénaud de Chätillon, VII. Lajos király ittfelejtett keresztese és mindenre elszánt kóborlovagja nyerte el. Fejede­lemtársi működése változatos értékű maradt: Ciprus embertelen feldúlása lett az első emlékezetes sikere. Ezt utóbb hosszú mosz- lim rabság követi, szabadulása után egy újabb házasság, majd a Mekka felé vonuló moszlimok karavánjainak következetes, gyil­kos fosztogatása. A kóborlovag pályája szomorú véget ért: Szálá­éin szultán 1187. július 4-én fejét vétette. 155

Next

/
Oldalképek
Tartalom