Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Válaszút és visszavonás

Első feleségének, a kényszerből elfogadott Sulzbachi Berta német grófnőnek az édesanyja, Eiréné császárné nevét adatta, és tőle született Mária, aki ideig-óráig a deszpotesszé emelt magyar herceg jegyese lett. Majd Eiréné halála után 1159 húsvétja táján a császár bevonul Antiochiába, és itt a Jeruzsálemből ajánlott két jelölt helyett egy harmadikat választ: az özvegy antiochiai Kons- tancia fejedelemnő szépséges leányát, Máriát. A frigy majd ll6l karácsonyán, három pátriárka közreműködésével köttetik a Hagia Sophia főoltára előtt, de az égiek minderről késedelmesen szereznek Áldomást.

A latin-keresztény fejedelemség „oltár előtti” bekebelezése különben már Manuél apjának, II. Komnénosz Ioannész császárnak is erős szándéka volt. Hasonló okból majd az ifjú császárfi előbb későbbi anyósa, Konstancia hercegkisasszony kezére vágyakozott, de a korántsem önzetlen versenyfutásban Rajmund poitiers-i gróf legyőzte őt Ekkor a változatlan célú trónörökös az ez időben csupán kilencéves Konstancia helyett megözvegyült édesanyja, Alice fejedelemnő gráciájában reménykedett, de hirtelen a francia gróf ölébe hullott a hatalom. Mária Konstancia idősebb leánya volt, Manuél „a harmadik menetben” ugyan céljához ért, bár hódító álmait nem tudta valóra váltani.

De a ragyogóan fiatal császárnéval a bizánci udvarba a „franciásan latin szellem” is beköltözött, hiszen a tetemes kísérettel érkezett hercegkisasszony született „francia grófnő” volt kétszeresen is, hiszen Hauteville-Tarente-Constance du Guiscard, majd d’Antioche fejedelemnő és az Inad melletti csatában 1149 nyarán a moszlimok kardjától hőssé emelt édesapja, Rajmund de Poitiers gróf, Antiochia uralkodójának lánya volt

Az ekként megözvegyült Konstancia fejedelemnő, négy gyermek anyja némi tétovázás után ismét férjhez ment (1153), kezét és rangját ezúttal Rénaud de Chätillon, VII. Lajos király ittfelejtett keresztese és mindenre elszánt kóborlovagja nyerte el. Fejedelemtársi működése változatos értékű maradt: Ciprus embertelen feldúlása lett az első emlékezetes sikere. Ezt utóbb hosszú mosz- lim rabság követi, szabadulása után egy újabb házasság, majd a Mekka felé vonuló moszlimok karavánjainak következetes, gyilkos fosztogatása. A kóborlovag pályája szomorú véget ért: Száláéin szultán 1187. július 4-én fejét vétette.

155