Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Válaszút és visszavonás

aki a Szentszék érdekeinek védelmében okkal figyelt távoli szövet­ségese, a kelet-római császár nehezen kiszámítható szándékaira. A békét remélő magyar főurak választása így Bizáncban és Beneven- tóban egyként kedvező fogadtatásra talált, szinte páratlan egyezés alakult az elárvult magyar trón körül. A pápa rokonszenvére később nagy szükség mutatkozik, aki gyaníthatóan Barbarossa újabb akciója ellenében fogadja el fenntartások nélkül a magyar királyjelölt szemó lyét, bár „előéletéről” bizonyára értesült. Egy gonddal kevesebb, ha már a német-római császár hadai állnak harcra készen ismét a hágók innenső felén. „Ritka fejedelem ment át ifjú korában annyira az élet iskoláján - állítja Marczali -, mint III. Béla király „Alexiosz korában”: „idegenek között nevelkedett, a világ legromlottabb, legfondorkodóbb udvará­ban. .., nemcsak Manuel oktatta az uralkodás művészetére, az embe­rek ismeretére, hanem a császárnál jobb mester, az élet is... Görög­nek kellett mutatkoznia, a nélkül, hogy megszűnt volna magyarnak lenni..Kényszerből részt kellett vennie néhány hadjáratban hazája ellen, mivel a megállapodás ellenére bátyja nem adta át kizsarolt „jogos dukátusát”. De igaz az is, hogy amikor 1165 nyarának elején a türelmét vesztett Manuél súlyos harcok árán ismét elfoglalta a hősi­esen védekező Zimonyt, és a vérszomjas triumfáns halálra ítélte a védelem irányítóit Gergely szerémi ispánt, vele nem kevés magyar főurat, „az örökségéért harcoló Alexiosz deszpotész” szót emelt honfitársaiért őrjöngő nevelőapja előtt, aki főrangú foglyait ez egy­szer nem végeztette ki. Gergely ispán így a Bizáncba visszatérő her­ceg rabja, majd nevelője lett, és Szófiában most ott áll királyjelölt növendéke mögött, szemben régóta nem látott barátaival. Béla lett „az első Árpád-házi herceg, aki a világ egyik kulturális központjában, a legkiválóbb uralkodók egyikének fényes udvará­ban nevelkedett - elmélkedik Marczalinál szelídebb mértékkel a her­ceg múltjáról Hóman Bálint .. .latin műveltségei francia lovagok és hölgyek között élt..a görög udvar fényes szertartásaival, idegen- szem erkölcseivel, magas műveltségével tündöklő mesevilág képét varázsolta fogékony lelke elé...” A vélemények között fél évszázad szemléletmódosulása rejlik, a színesebb kép mégsem ebből követ­kezik. Mindkét történész igazat állít, az azonos környezet változó mélységei felé tekint. A különbözés akár Manuél „párválasztásai” körül kereshető. 154

Next

/
Oldalképek
Tartalom