Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Séta "a szentisváni kiváltság" terelőútjain
trónkövetelőkkel folytatott áldatlan hadakozást. Határozatlanságát és ingatagságát vetik a szemére utóbb, védelmére végül „megtérését” hangsúlyozzák; az „összkép” az ő évtizedéről így is eléggé fanyar marad, még a Lukács érsek érdemeit hangsúlyozó igyekezetek ellenében is. Háborúiról „hazai évkönyveink, talán mivel szégyellték följegyezni a nemzet ezen megaláztatását, e korszakról oly felette szá- razak s rövidek, hogy Mánuel mind ezen hadjáratait csak a görög írókból ismerjük...” - sajnálkozik a másokról árnyaltabb portrét nyújtó Horvátit Mihály. A „görög krónikák” pedig nemcsak fellengzősek és elfogultan részrehajlók a baszileusz iránt, de „felette” túlzók és nemritkán megbízhatatlanok. Főként az ellenkirályok legitimációja, jelenléteik és sorozatos háborúik körül. Eltűnődöm, mi történhetett volna, ha a tizenöt éves kamasz király kezét nem fogja oly szorosan Eufroszina, és nem állt volna mögöttük féltőn Lukács érsek „önfeláldozó fáradsága”, majd állandósuló óvása, sokszoros intése, végül haragja, a közös gyötrelmű kiátkozás. Közben és folyamatosan a nem múló, már-már atyai szeretet „A latin rítus megszilárdítása és a gregoriánus reformok keresztülvitele... az egyetemes Egyház legfőbb püspökének erkölcsi tekintélyét növelte... Rövidesen azonban a kormányon levő párt, Eufroszina anyakirályné és Lukács érsek, akikre a pápa az llóO-as években támaszkodhatott, teret vesztett a görög irányultságú ellenzékkel szemben...” - Szovák Kornél következtetései szerint „Néha a főpapok mentek elő rossz példával, kereskedést űzvén a kisebb javadalmakkal s így azok többet fizető, de kevésbé alkalmas és méltó egyének kezeibe estek..- írta a jogtalan „praxis” terjedéséről Balics Lajos. A számára oly kedves királyfi hatalmának áldozatteljes megszilárdítása után Lukács érsek „összes tevékenységét a zavarok miatt az egyházban lábra kapott bajok és visszaélések orvoslására fordította Az egyházi vagyon volt a legnagyobb veszélyben, mert az utána való sóvárgás, kapzsiság nem ritka tünemény volt e korban...” - ugyancsak Balics szerint. A hitében magát a birtoklás törvényei felett állónak képzelő király „annál kevésbé érzett lelkiismereti furdalásokat - fordítja figyelmünket a folyamat mélységei felé a történettudós, Pauler Gyula -, mert maguk az egyháziak, a püspökök, elsősorban köztük a kalocsai érsek hasonló önkénnyel és igazságtalansággal jártak el..., az egyház 135
