Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Séta "a szentisváni kiváltság" terelőútjain
„A mindkét - isteni és evilági - jogon, belátása szerint való felhatalmazással egyetemben..elnyert privilégium vélelme még sokáig uralkodóink tévhite volt, azóta foglalkoztatja a történettudomány művelőit is. „Hartviknak Kálmán egyházi intézkedéseit kellett igazolnia. ..” - vélte erről szóló tanulmányában Varjú Elemér; „Szent Istvánt kellett igazolnia...” - állította Váczy Péter, és bőségben akadnak ezektől eltérő feltételezések is. De az irodalmi szépségű biográfiának jelentős forrásértéket még Szent István király működéséről sem tulajdonít a történettudomány. Az életrajz születésével egyidejűleg gyönyörű kísérletként értékelhették az alkotók és a címzettek egyaránt A minden egyébre is kiterjedő figyelmű III. Ince pápa aligha folytat efféle meddő vitát, inkább dönt és ítélkezik.„A szentistváni kiváltság hagyományának irodalmi folytonosságát meg akarta akadályozni. Ezért 1201-ben elrendelte, hogy Szent István legendájából, ha az istentiszteletnél felolvassák, kihagyandó az a részlet, melyben elmondják, hogy a király »az egyházakról mindkét jog alapján rendelkezett«. .Bár „falakon kívül” a magyar hívek tudatában a gyönyörű legendarészlet vidáman élt tovább, ettől a ráálmodott jogtól még a „királyformáló” keménységű pápa sem tudta az első és szent magyar uralkodót megrövidíteni. De a gregoriánus szellem „megfosztja a királyt a krisztusi helytartóság méltóságától, és hatalmát visszaadja a földnek..., csak annyit követel tőle, hogy az egyház védője és világi karja legyen..- Váczy Péter kőbe véshető foglalata szerint Királyaink ebbe ugyancsak nehezen törődtek bele, és „a régi gyakorlat szimbólumát, a III. Béla óta kettős »apostoli« keresztet uralkodóink azonban tovább is használták, ami annak a jele, hogy a szentistváni privilégium tudata tovább élt...” - írja Hermann Egyed. További ítélkezés dolga marad, hogy önzőén kancsal szándékok vagy csupán „a megszokás” szerint A mindkét jogon gyakorolt hatalom igényét nem adták fel Kálmán király utódai sem. Elsőként már csak a név okán sem II. István (III6-II3I), aki Álmos herceggel ennek haláláig (1127) előbb valóságosan, utóbb riasztó álmaiban viaskodott. Valójában pedig sorozatos háborús és külpolitikai kudarcok ábrándozó és élveteg kárvallottja volt, az egyház dolgával keveset foglalkozott. Az esztergomi érsekek (ez időben Marcell, majd Felicián) csak elvétve találkozhattak vele. Bál' az első magyarországi premontrei prépostság (Promontorium-Váradelőhegyfok, II30) megalapítása az ő tette volt Az 127
