Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Lukács itthon
szakadékot láthatnak „a krisztusi spirituálé” és „a szentszéki temporálé” között Tanulságuk lett, hogy a diadalmaskodás aligha jó tanácsadó. Ekkorra már az idősödő Lukács érsek felismerhette III. Sándor pápa és kúriája uralmi szenvedélytől átfűtött gregorianizmusát Gondolkodása mélyéről felsejlik talán a párizsi stúdiumokból őrzött „pataria-mozgalom” híveinek őskeresztényi szelleme - Mezey László sejtése szerint Amikor még Hildebrand bíboros, a későbbi VII. Gergely pápa (1073-1085) a IV. Henrik császártól gyámolított „egyházfő” (II. Honorius, 1061-1072) ellenében a teokráciaellenes milánóiakkal egyezkedett. Hiszen András electus „elhivatottságát” is az 1059-es lateráni böjti zsinat szimóniát megrovó állásfoglalása alapján ítélte meg, majd később gyaníthatóan „a rossz pap keresztelésének értéke” problémakörét is ilyen vonatkozásban vetette fel. A „hagyományos beállítás” ellenében Mezey sejtelmeinél egyazon források és adatok alapján Győry János egy kissé messzebbre jutott „Lukács érsekben - írja - nem a korlátlan egyházfőség magyar- országi bajnokát kell látnunk, azaz nem a VII. Gergellyel kezdődő, majd III. Sándor pápában, az angliai Becket Tamásban, III. Incében kulmináló kérlelhetetlen gregoriánizmus képviselőjét... Egyházon és államon kívül áll ő. A harmadik irányzathoz tartozik, ahhoz a nagy eretnek megmozduláshoz, amely a délfrancia albiak, a balkáni bogumilok, az itáliai patarénusok, valamint Bresciai Arnold szegénymozgalmában robban ki, s amely a kolduló rendeket fogja eredményezni...” Valóban így lehet: az érsek életvitele és tevékenysége, nem kevés cselekedete, állásfoglalása támasztja alá ezt a gyanút, mindez az alig néhány évtized múltán jelentkező „belső változások” korai jelentkezésének is tekinthető. Fokozottan akkor, ha ismerjük és újragondoljuk Hermann Egyed állásfoglalását és tanácsait. „Világi, különösen nem-katolikus történészek ritkán látják tisztán a gregorianizmus legbensőbb lényegét - írta. - Puszta hatalmi politikának minősítik, holott alaptermészete szerint nem más, mint a Krisztus rendelte törekvés, megszabadulni az államhatalom illetéktelen gyámkodásától, ami persze nem jelenti, hogy a gregoriánusok minden tette helyes volt...” Ezek szerint Lukács érsek tettei és működése alapján feltételezett gondolatvilága valóban „a Krisztus rendelte törekvést” jeleníti meg és képviseli, akár az őskeresztények elvei. És a Győry János felsorolásában említett „harmadik irányzat” kezdeti eszményei nem kis 109
