Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Körmendy Kinga: Egy 1432-ből származó imádságoskönyv magyar vonatkozásai
A kölni Makkabeus templomban lévő három magyar királyi ereklye és az ott lévő kultusz^ a peregrináció révén kapcsolódott a kölni betlehemi háromkirályok tiszteletéhez. Antonio de Beatis, Luigi d'Aragona titkára az 1517-1518-as évekből való útinaplójában arról tudósít, hogy a magyar zarándokoknak a célja Aachenben egyértelműen a Mária kegykép meglátogatása volt, Kölnben a háromkirályok ereklyéi mellett más kegyhelyeket is felkereshettek. Azt is megemlíti, hogy a magyarok hétévenként, Péter és Pál napján (június 29.) zarándokoltak Kölnbe,^ Bucheli- us pedig leírja, hogy óriási viaszgyertyát és más ajándékot hoztak.^ A Münchenben őrzött imádságoskönyvben a háromkirályokhoz szóló könyörgéssorozat a kölni háromkirályok kultuszához kapcsolódó peregriná- ciós áldáskérés. A zarándoklatokon az illető szent(ek) tiszteletét, emlékét idézték, közbenjárását kérték. Ezért másolta az imádságoskönyv scriptora Szent István király offíciumának részletét a kódexbe, és ezért kerülhetett a képi ábrázolás és az imádság egymás mellé. Az officium a magyar liturgikus gyakorlatban általános volt,-5^ a hittérítő szent király tiszteletével együtt kerülhetett ki és vált ismertté német területen. Szent István tiszteletének liturgikus nyomát Bambergben találjuk, ahol a zsolozsmában kilenc lectióval ünnepelték. A 15/16. század fordulójáról származó breviáriumban ünnepének első vesperását is megtaláljuk.-*! A f. 143-on a kódex scriptora által másolt Szent István officium rész után folytatólagosan írta fráter Elilandus azt a megjegyzését, amiből megtudjuk, hogy az imádságoskönyvet Szűz Mária tiszteletére és dicsőségére és a saját emlékezetének megörökítésére Ingolstadtban, 1591-ben kiegészítette. Ezek a kiegészítések, amelyekkel - az ő megfogalmazása szerint - "teljessé tette" a kódexet, a következők: f. 27r Sertum etc. azaz mintegy "címlappal" látta el az imakönyvet. In usum etc. Elilandus beírta a kódex 16. századi használójának, tulajdonosának az "ex libris"-ét. A következő fóliókon a könyörgéseket scriptura gothica textualist utánzó írással, címekkel látta el: ff 42v, 61v, llOv, 113v, 128v, 129r, 129v, 139v. A kezdőbetűket pótolta a f. 143-on a Szent István offícium- ban. (S, D. iniciálék.) 268
