Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Körmendy Kinga: Egy 1432-ből származó imádságoskönyv magyar vonatkozásai

A f. 143v-144v-ra Szt. Mauritius és társai, valamint Szent Guilel- mus offíciumának részletét másolta.-^ Ezeknek a szövegeknek a beírását az indokolta, hogy mind az egykori ingolstadti, mind a niederaltaichi apátság Szent Mauritius tiszteletére épült, és az imakönyvben nem szerepel a szenthez szóló imádság.

Ingolstadt, Niederaltaich földrajzilag ugyan beletartozik az általunk tágan közép-délkelet német területként jelölt lehetséges másolási térségbe, de kétséget kizáróan csak azt mondhatjuk, hogy az 1432-ben másolt kódex bizonyíthatóan csak 1391-ben volt Ingolstadtban. Onnan került Niederaltaichba, majd - időponthoz nem köthetően - a Freising melletti Weihenstephanba.-5-5 A niederaltaichi apátság szerzeteseinek használatában (f. 27r: In usum Fratrum ...) igazolhatóan a 16. század végétől volt a kódex, amely nem egy meghatározott közösség, hanem annak egyik tagja, egy bencés szerzetes számára készült. A magánájtatosságot szolgálta, amely között kihangsúlyozott szerepet kapott a zarándoklásra való lelki felkészülés a kölni háromkirályokhoz szóló áldáskérő könyörgések szövegével, a három magyar királyi szent ábrázolásával és Szent István offíciumának részletével.

Ha összegezzük a kalendáriumból adódó tanulságokat, figyelembe vesszük a szentekhez intézett imádságok alapján a szentek névsorából a helyi szenteket, a kölni zarándokkultusz kettős "háromkirály" vonatkozását, valamint a kódex másolójának szláv nyelvtudását, provenienda szempontjából a Duna mentén a Rajnáig vezető peregrinációs útvonalon, a Passau, Regensburg, Nürnberggel körülhatárolható terület és ennek keletre fekvő vonzáskörzetébe tudjuk elhelyezni a Bayerische Staatsbibliothek Cimae 21590 jelzetű kódexét. Az imádságoskönyv a három magyar szent "király" németországi, késő középkori zarándokkultuszának jelenleg egyetlen, ismert könyvészeti emléke.

269