Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Solymosi László: Könyvhasználat a középkor végén (Könyvkölcsönzés a veszprémi székesegyházi könyvtárban)
zott, minden bizonnyal kisnemesi családból.44 Először 1453-ban kanonokként és tanúként bukkant fel a kánonjogász Apáti Lukács veszprémi kis- prépost és szentszéki bíró környezetében.45 Később dékán volt.4^ A ka- nonoki testület hierarchiájában nem sokra vitte. Öt évvel halála előtt a veszprémi káptalan 32 tagját név szerint említő listában a 22. hely illette meg, azaz korát és rangját tekintve, a mesterkanonokok derékhadában helyezkedett el.4^ Hat kötet maradt utána. Kettőt püspökére, Vetési Albertre, négyet pedig a káptalanra hagyott. Az utóbbiakat az őrkanonok 1474. január 21-én vette át az elhunyt utolsó akaratának végrehajtóitól. Dörgicsei a székesegyházi könyvtárat egy isoltármagyarázat- tal, két beszédgyűjteménnyel és Arisztotelész Philosophia Naturalis munkájával gyarapította.4® Ruszkai Kornis Mihály az Abaújvár megyei Ruszkáról származott, Dör- gicseinél tehetősebb nemesi famíliából. Családjának elsősorban RuszKán és a Pest megyei Tabajdon voltak birtokrészei.Kornis az 1460-as évek végén nagyprépostként tűnt fel Veszprémben.-’® Néhány év múlva azonban megvált méltóságától. A káptalan első embere 1473 őszén Vetési László, a püspök Ferrarában tanuló, kiváló szónok unokaöccse lett, míg Kornis a segesdi főesperességgel vigasztalódott.5^ Új méltósága, melyet 1484 őszén bekövetkezett haláláig viselt, a 8. helyet biztosította számára a káptalanban.5^ 1484 tavaszán kelt saját kezű végrendelete öt könyvről intézkedett. Kornis egy új misekönyvet és egy új breviáriumot a székes- egyház általa alapított Krisztus Teste és Mindszentek oltárára hagyott, míg három nyomtatott könyvet: egy Bibliát, valamint a már említett két munkát: Antoninus Florentinus Confessionaléját és Leonardus de Utino prédikációgyűjteményét a veszprémi domonkos kolostornak adományozta.55 Apáti Lukács feltehetően nemesi családból származott.54 Az 1440-es években iskolamesterként kezdte pályáját. Fehérvári főesperes és veszprémi kanonok volt, amikor 1449-ben beiratkozott a bécsi egyetem jogi karára, ahol szokatlanul hamar, már a következő évben kánonjogi magister lett.55 Hamarosan megszerezte a doktori fokozatot is. 1453 elején már kánonjogi doktor, veszprémi kisprépost, és ezzel együtt székesegyházi főesperes volt.5^ Jogi ismereteit szentszéki bíróként és püspöki 89
