Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Solymosi László: Könyvhasználat a középkor végén (Könyvkölcsönzés a veszprémi székesegyházi könyvtárban)
vikáriusként hasznosította.^7 1463 táján távozott Veszprémből: veszprémi méltóságait, melyek a káptalanban az 3. helyet biztosították számára, az egri nagypréposti címmel cserélte föl.-’® Műveltsége és egyházi pályája lehetővé tette, hogy királyi megbízatásokat is ellásson. Már 1460-ban Mátyás király szolgálatában tevékenykedett.^ 1463 táján rövid ideig alkancellár volt. Közben az uralkodó kíséretében jelen volt Jajca 1463. évi ostrománál. Egri prépostként és alkancellárként a helyszínről levélben ő tájékoztatta Pálóci László országbírót, hogy a török feladta a várat.60 Hosszú szünet után Mátyás király az 1480-as évek derekán ismét alkalmazta őt: személynökké nevezte ki. Lukács talán egy évig vezette a királyi személyes jelenlét bíróságát, majd visszatért Egerbe.6^ Egri nagyprépostként 1493 táján halt meg.6^ Halála előtt néhány évvel gyönyörű kiállítású misekönyvet készíttetett. Az aranyozott, festett iniciálékkal, képekkel díszített kéthasá- bos missale tartalmazta Szent István király, a kódex végén pedig Szent László és Szent Adalbert miséjét, továbbá a róluk és Margitról szóló himnuszokat. A misekönyv mindkét táblájára Lukács prépost prózában, illetve versben dedikációt írt Szent Mihály arkangyalnak, a veszprémi székesegyház patrónusának. A prépost életének főbb állomásait is rögzítő ajánlás szerint Lukács 1489-ben a missalét Szent Mihály arkangyalnak és az ő veszprémi egyházának adományozta, hogy halálát követően az égi seregek fejedelme járjon közbe leikéért.6-5 Nem lehetnek kétségeink afelől, hogy a jámbor adomány Egerből eljutott Veszprémbe. A leltártöredék szerint Gyulai Balázs lektor, Nágocsi Gáspár vikárius és Polyáni János kanonokok jelenlétében 1494. július 22-én Kenesei János, a volt custos és immár fehérvári főesperes - többek között - Lukács doktor ajándékát, a pergamenre írt nagy misekönyvet is átadta utódának, Miletinci János őrkanonoknak.6^ A missale később Veszprémből Pozsonyba került, ahol századunkban gyakorlatilag megsemmisült, csupán egy töredéke maradt meg.6^ A szerény hagyatékok óvatosságra intenek: voltaképpen nem tudjuk, hogy a kanonokok mit kölcsönöztek saját kis könyvtáraikból egymásnak. A jelek szerint elsősorban nem kánonjogi munkákat, talán nem is nagyon 90
