Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Solymosi László: Könyvhasználat a középkor végén (Könyvkölcsönzés a veszprémi székesegyházi könyvtárban)
gyűjtötték azokat, hiszen, ha történetesen szükségük volt reájuk, bármikor kikérhették őket a székesegyházi könyvtárból. De óvatosságra figyelmeztet az is, hogy a leltár éppen töredék volta miatt aligha tartalmazza a két évtized valamennyi kölcsönzését. Ugyanakkor az sem valószínű, hogy a forráspusztító idő döntően a kánonjogi művekre vonatkozó bejegyzéseket kímélte volna meg. Ezért a könyvkölcsönzési bejegyzésekben szereplő művek megoszlását valósnak tekinthetjük, de csak a székes- egyházi könyvtár használatát illetően. Az említett arányok a székesegyházi könyvtár iránt megnyilvánuló érdeklődést tükrözik, de arra alkalmatlanok, hogy a bejegyzett olvasóknak a székesegyházi könyvtárból és máshonnan származó valamennyi olvasmányáról, azok megoszlásáról tájékoztassanak. A bejegyzések és a hagyatékok alapján arra következtethetünk, hogy az összolvasmányokban a kánonjogi művek aránya mérsékeltebb lehetett, de a kánonjogi érdeklődés túlsúlya, még egyenletesebb megoszlás mellett sem vitatható el. A nagyfokú kánonjogi érdeklődés nem szorul magyarázatra. Ellenkezőleg: hiánya igényelne indoklást. Az egyház a kánonjog szerint élt. A veszprémi szentszéki bíróságon - miként másutt is - a klerikusok és világiak ügyeiben a kánonjogot alkalmazták. A közreműködés az egyházi bíráskodáson - és a vele kapcsolatos közjegyzői tevékenység - kánonjogi ismereteket igényelt. A közjegyzők munkájának fontosságát és elterjedtségét mutatja, hogy a kánonjogot alkalmazó közjegyzői oklevelek a for- muláskönyvekbe is belekerültek,66 így talán az 1484. évi említésből ismert Veszprémi Formuláskönyvbe69 is, amely az 1450-es években a kánonjogász Lukács kisprépost vezette veszprémi szentszéki bíróságon közjegyzőként közreműködő Lovasi Imre veszprémi oltárigazgató, majd esztergomi kanonok hagyatékába tartozott.6^ A szentszéki bíráskodás mellett a kánonjogra másutt is szükség volt. Az egyházmegyei zsinatokon az egyházmegyét érintő zsinati határozatok, továbbá a székeskáptalan testületének működését szabályozó statútumok megalkotása és az egyházlátogatások lebonyolítása szintén elképzelhetetlen volt a kánonjog ismerete nélkül.69 Bizonyos területen (végrendelkezés, házassági ügyek stb.) a hiteleshelyi oklevéladás sem nélkülözhette. A kánonjogi érdek91