Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Solymosi László: Könyvhasználat a középkor végén (Könyvkölcsönzés a veszprémi székesegyházi könyvtárban)

gyűjtötték azokat, hiszen, ha történetesen szükségük volt reájuk, bár­mikor kikérhették őket a székesegyházi könyvtárból. De óvatosságra fi­gyelmeztet az is, hogy a leltár éppen töredék volta miatt aligha tar­talmazza a két évtized valamennyi kölcsönzését. Ugyanakkor az sem való­színű, hogy a forráspusztító idő döntően a kánonjogi művekre vonatkozó bejegyzéseket kímélte volna meg. Ezért a könyvkölcsönzési bejegyzések­ben szereplő művek megoszlását valósnak tekinthetjük, de csak a székes- egyházi könyvtár használatát illetően. Az említett arányok a székesegy­házi könyvtár iránt megnyilvánuló érdeklődést tükrözik, de arra alkal­matlanok, hogy a bejegyzett olvasóknak a székesegyházi könyvtárból és máshonnan származó valamennyi olvasmányáról, azok megoszlásáról tájé­koztassanak. A bejegyzések és a hagyatékok alapján arra következtethe­tünk, hogy az összolvasmányokban a kánonjogi művek aránya mérsékeltebb lehetett, de a kánonjogi érdeklődés túlsúlya, még egyenletesebb megosz­lás mellett sem vitatható el. A nagyfokú kánonjogi érdeklődés nem szorul magyarázatra. Ellenke­zőleg: hiánya igényelne indoklást. Az egyház a kánonjog szerint élt. A veszprémi szentszéki bíróságon - miként másutt is - a klerikusok és világiak ügyeiben a kánonjogot alkalmazták. A közreműködés az egyházi bíráskodáson - és a vele kapcsolatos közjegyzői tevékenység - kánonjogi ismereteket igényelt. A közjegyzők munkájának fontosságát és elterjedt­ségét mutatja, hogy a kánonjogot alkalmazó közjegyzői oklevelek a for- muláskönyvekbe is belekerültek,66 így talán az 1484. évi említésből is­mert Veszprémi Formuláskönyvbe69 is, amely az 1450-es években a kánon­jogász Lukács kisprépost vezette veszprémi szentszéki bíróságon köz­jegyzőként közreműködő Lovasi Imre veszprémi oltárigazgató, majd esz­tergomi kanonok hagyatékába tartozott.6^ A szentszéki bíráskodás mel­lett a kánonjogra másutt is szükség volt. Az egyházmegyei zsinatokon az egyházmegyét érintő zsinati határozatok, továbbá a székeskáptalan tes­tületének működését szabályozó statútumok megalkotása és az egyház­látogatások lebonyolítása szintén elképzelhetetlen volt a kánonjog is­merete nélkül.69 Bizonyos területen (végrendelkezés, házassági ügyek stb.) a hiteleshelyi oklevéladás sem nélkülözhette. A kánonjogi érdek­91

Next

/
Oldalképek
Tartalom