Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Erdő Péter: Kánonjogi kódexek és töredékek Magyarországon
Kánonjogi kódexek és töredékek Magyarországon Erdő Péter Középkori kánonjogi könyvkultúránk, s egyáltalán középkori kánon- jogi kultúránk képének egyes fontos vonásait már Bónis György és mások megrajzolták. A kutatások azonban inkább az általános magyar jogi műveltség, mint az egyetemes kánonjogtörténet oldaláról közelítették meg a kérdést. Abban, hogy eddig átfogó hazai középkori kánonjogi forrás- és irodalomtörténet még nem született, kétségtelenül közrejátszott a Magyarországon keletkezett, vagy használt középkori kánonjogi kódexek pusztulása, a fennmaradt ilyen jellegű kódexek csekély száma is. Nem csupán az illető országok esetleg intenzívebb középkori kánonjogi élete, hanem a fennmaradt emlékek nagyobb száma is magyarázza, hogy egyes kisebb európai népek - pl. Ausztria^ Portugália^ - középkori kánonjogi tudománytörténetében újabban érett összefoglaló művek megjelenésének lehetünk tanúi. Középkori kánonjogi műveltségünk történetének további megvilágításához is segítséget kíván nyújtani az a készülő katalógus, mely a mai Magyarországon található kánonjogi vonatkozású kódexeket és töredékeket ismertetné. Noha a katalógusba felvesszük azokat a kánonjogi kódexeket és töredékeket is, melyek nem a középkori Magyarországon keletkeztek, s nem is ott voltak használatban, ezek a munkálatok kvantitatív szempontból is adhatnak némi eligazítást az egyes művek, műfajok hazai elterjedéséről. Részint ezeknek az előmunkálatoknak, részint általános kánon- jogtörténeti szempontoknak az alapján kíséreljük meg most a kánonjogtörténet korszakai szerint haladva vázolni, hogy milyen műfajok és milyen mértékben terjedtek el hazánkban a középkori kánonjogi irodalomból. 51