Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Erdő Péter: Kánonjogi kódexek és töredékek Magyarországon

I. A Gratianus előtti kor

a) A 12. század közepe előtti időkben hazánkban is használatban voltak a legelterjedtebb Karoling-kori egyetemes egyházjogi gyűjtemények: a Collectio Dionysio-Hadriana és a hamis dekretálisok legfőbb tárháza, a Collectio Pseudo-Isidoriana. A belőlük fennmaradt töredékek^ száma csekély, de magyarországi használatuk nagy valószínűséggel állítható .

b) A gregoriánus reform irányzatát szolgáló egyetemes egyházjogi gyűjtemények egykorú használata hazánkban, a fennmaradt anyagból, illetve annak hiányából következtetve, nem tűnik jellemzőnek. Hogy a kánonjogban egyébként jártas^ Könyves Kálmán király idejében tartott első, esztergomi zsinat 66. kánonjának rendelkezése, mely szerint minden esperesnek rendelkeznie kell a "breviárium canonummal", ^ melyik kánonjogi gyűjteményre vonatkozik, nem világos.^

c) A régi penitenciás könyvek hazai jelenlétére első királyaink törvényeinek forrásaiból következtethetünk. Ugyanez a forrásvizsgálat utal arra is, hogy az egyházi jogforrásnak is minősülő frank kapitulá- rék szintén használatosak voltak első királyaink környezetében.^

d) A korszak hazai partikuláris egyházjogi forrásszövegei, elsősorban a helyi zsinatok határozatai, melyek főként Szent László és Könyves Kálmán törvényeiként részben szinte egykorú, vagy nem sokkal későbbi kéziratban - a 12. század közepén keletkezett Pray-kódexben® -, részben késő középkori másolatokban - melyek közül kiemelkedő jelentőségű a Thuróczy-kódex^ - maradtak fenn.

Ezzel a kánonjogi könyvirodalom 1140 előtti részének hazánkban csak igen szerény mértékben képviselt műfajválasztéka gyakorlatilag ki is merült.

II. A klasszikus kánon jogtudomány kora

1. Első szakasz: Gratianustól IX. Gergely dekretális gyűjteményéig (11407-1234)

52