Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Tarnai Andor: A Halotti Beszéd retorikája
veszti, mert szónoklatát senki meg nem érti. A latin Sermo-ban a tárgy tudott volta benne is van, mert "Optime nostis"-szal (jól tudjátok), kezdődik, második mondatának elején a "Considerate" (Gondoljátok meg) áll, vagyis a már tudott történeten elgondolkodni kell. A magyar szövegben a "lát" és a "meggondol" között nincsen különbség, a tolmácsoló talán a maga nyelvén nem is tudta volna a kettőt elválasztani egymástól. A "látjátok" azonban kétszer fordul elő: először, mint Balázs János írja, rámutatásként, másodszor az "egyes ember és az egész emberi nem" viszonylatában, logikai következtetésként; az első jelentés korántsem azonos a másodikkal, mert az utóbbit látni,nem lehet, s értelmét mai szóval csak "meggondolni" lehet: nem a halott látását, hanem halandóságunk belátását jelenti. Jól megfontolva azt, hogy a Halotti Beszéd tolmácsolója elég tisztes hittani ismereteket tételezett fel hallgatóiról, s ezeket világiakból állóknak képzelte, nehéz feltételezni, hogy publikuma közrendű halandókból állott. Sokkal inkább előnyös helyzetű, esetleg előkelőbb származásúakból, akiknek mindenképpen volt idejük és alkalmuk a bibliai történetek elsajátítására és hitük előírásainak megfelelő gyakorlására. Ugyanakkor az is biztos, hogy latinul nem tudtak, és vallási ismereteiket magyarul tanulták. Tanításuk nyelvi anyaga és stílusa tanult papok körében, úgy látszik 1200 körül már alakulóban volt: a Halotti Beszédben a teremtésről és a bűnbeesésről szóló rész maradt meg szövegszerűen, de kiviláglik belőle, hogy egy másik, elveszett résznek a gyónásról kellett szólnia. A vallási oktatás persze szóban történt, mert a tanító pap elődeinek praxisából pontosan tudta, mit kell tanítania; a tanítást sokszorosan leírni viszont alighanem felesleges volt, mert akiknek leírták volna, olvasni nem tudtak. Ha végül annak okát keressük, hogy a Halotti Beszédet kinek és miért írták le 1200 táján, csak azt felelhetjük, hogy olyan papok számára, akiknek "előnyös helyzetű" világiak (előkelőségek) előtt kellett temetési beszédet mondaniuk. Sokszor megcsodált és újabban retorikai fogalmakkal körülírt stílusa a hit szóbeli tanítása során alakult ki, és egyáltalán nem valószínű, hogy a leíró rendkívüli talentumának bizonyí47
