Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

J. Fodor Adrienne: Az olmützi Janus-kódex

A következő mű Sedulius, 5. századi egyházatya A solis ortus car­dine kezdetű himnusza, ezt követi Johannes Gerson Centiloquium de cru- céja. Ez utóbbit is két scriptor másolta, az első kezdte egy új oldal rektóján, a második pedig szintén egy új oldalon folytatta a másolást, üresen hagyva az előző oldal hátoldalát. A kódex összeállítója, észre­véve a tévedést,hogy a költeményt hiányosnak ne gondoljuk, az üres lap­ra ráírta: "Hic nichil deficit". Gerson Centiloquiumának a végén találjuk a kódex egyetlen évszámát, egy kétsoros ajándékozási vers végén: "Hoc modicum munus, quod Petrus donat amicus, gratus suscipite, gnave johannes here. 1467." Egy későbbi, használói kéz a bejegyzést kiegészítette. Az első sorban Petrus neve mellé odaírta: magister Coronensis, vagyis Petrus de Coro­na, más néven Brassai Péter adja a művet Johannesnek, akinek a neve mellé pedig a "presbiter Sternbergensis"-t írta az előbbi kéz. Ki volt ez a Johannes, sternbergi presbiter? Martinék-^ feltételezése szerint Johannes Harrer de Heylprunn,-^ aki Brassai Péterrel együtt a bécsi egyetemen működött. Személyéről semmi mást nem sikerült megtudnunk, mint hogy a bécsi egyetem matrikuláiban szerepel. Korábban úgy gondol­tuk, hogy a fenti ajándékozási bejegyzés csak a kódex egyik kolligátu- mára, Gerson Centiloquiumára vonatkozik, ezt adta Brassai Péter Johan­nes nevű barátjának, s ez került Bécsből Olmützbe, ahol hozzákötötték a kódexhez. A közelmúltban azonban kiderült, hogy ennél szorosabb kapcso­latban van a kódex törzsével, s valószínűleg az utolsó rész anonim epig­rammáinak a szerzője ugyanaz a személy! Ugyanennek az ívnek az utolsó három lapján elkezdődik a "Sequitur Epigrammata quaedam cuiusdam"-mal jelölt rész, s ez tart a kódex végé­ig. Karácsonyra, vízkeresztre, húsvétra, pünkösdre írt verseket tartal­maz, ezt különféle oratiók, a mise előtt és után mondandó offíciumok követik. Érdekessé teszi ezeket a verseket, hogy a sorok kezdőbetűit összeolvasva majd minden esetben a Sternberg helynevet kapjuk meg. Való­színű tehát, hogy e művek egy szerzőtől származnak, mégpedig egy olyan, máig is ismeretlen cseh humanistától, aki Sternbergből származott, vagy 334

Next

/
Oldalképek
Tartalom