Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
J. Fodor Adrienne: Az olmützi Janus-kódex
ott működött élete egy szakaszában, s később Olmützbe került. A versek közé ugyanis bemásolták a "De cermionys(!) Sancti diei Pasce in ecclesia 01omucensi"-t, amelyet valószínűleg egy olmützi ordinariusból vettek át. Különféle szentekről írt epigrammákkal fejeződik be a kódex, ezek sorkezdete is a Sternberg nevet adja. A szentek között megtaláljuk "Sanctus Adalbertus Pragensis episcopus"-t, sőt egy "Ad Sanctissimos Patronos Moravorum Cyrillum et Metodum" címűt is. Az Aquinói Szent Tamásról és a Szent Benedekről írott versek mellé a margóra az 1466-os évszámot írta ugyanaz a kéz, amelynek javításait végig őrzi a kódex, s amely a Janus-versek mellé odaírta az "itt végződnek a pécsi Janus versei" megjegyzést. Most próbáljuk meg azt kideríteni, hogy mikor állhatott össze egy kötetté a különböző kolligátumokat magába foglaló kódex! A közvetlen és a közvetett datálást négy szempont szerint végezhetjük el: 1. paleográfiai alapon, az írás korának a pontos datálásával; 2. a bejegyzések dátumából; 3. a kódexben szereplő kortárs szerzők segítségével; 4. a kódex vízjeleinek az azonosítása révén. Paleográfiai alapon csak annyit állapíthatunk meg, hogy minden írás amely a kódexben előfordul, megfelel a 13. század közepén és második felében használatos írásnak. Ennél szűkebb időhatár közé a kódexet az írás alapján nem tudjuk tenni. "Terminus ante quem" datálható a kódex az évszámmal ellátott bejegyzések alapján, de - mint említettük, - az egyetlen, 1467-es bejegyzés nem az egész kódexre,hanem annak csak az egyik kolligátumára vonatkozik. A másolás és az összeállítás időpontját "terminus post quem" datálhatjuk a kortárs szerzők és műveik alapján is, hisz néhány humanista szerző legújabban írt műve is bekerült a kódexbe. Raphael Zovenzonius 1475-ben keletkezett költeményét - a kódex törzsszövegébe másolva - már említettük. Még későbbre tehetjük azonban a kódex keletkezésének idejét, 335
