Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Török Gyöngyi: Egy 15. századi imádságoskönyv a hónapképek és a magyar szent királyok ábrázolásával
35. MAROSI Ernő: A XIV-XV. századi magyarországi művészet európai helyzetének néhány kérdése, in: Ars Hungarica, 1973, 25-66, különösen 36.; KLANICZAY Gábor: Az Anjouk és a szent királyok. Fejezet a középkori szenttisztelet történetéből. In: "Mert ezt Isten hagyta”. Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Szerk.: TÜSKÉS Gábor, Budapest, 1906, 65-07. 36. A Tizennégy segítőszent kultuszáról vö. TÖRÖK Gyöngyi: Vierzehnheiligen alapításának legendája a Magyar Nemzeti Galéria egy késő gótikus predelláján, in: Építés - Építészettudomány, 1974, 387-393. 37. Szent László már az Anjou-korban a pénzek és pecsétek tanúsága szerint a "HONOR REGIS IUDICIUM DILIGIT" értelmében az ország legfőbb patrónusszentjévé vált. Vö. Mária királyné felségpecsétjén a kettős keresztes pajzs fölött bárd- dal megjelenő félalakját. MAROSI, Ernő: Das grosse Münzsiegel der Königin Maria von Ungarn. Zum Problem der Serialität mittelalterlicher Kunstwerke, in: Acta Historiae Artium, 1902, 3-22.; KERNY Teréz: Szent László-kultusz a Zsig- mond-korban. In: Művészet Zsigmond király korában 1307-1437, I. Tanulmányok. Budapest, 1987, 353-363. Szent Lászlót páncélban, palástban, kettős keresztes pajzzsal, de jobbjában attribútumával, a bárddal látjuk Szent Lénárd mellett a siklósi várkápolna freskóján, a 15. század első felében. Vö. RADOCSAY Délies: Falképek a középkori Magyarországon. Budapest, 1977, 40. kép. 38. Annak oka, hogy Imre, oki tulajdonképpen sohasem uralkodott, miért visel uralkodói jelvényeket, abban található, hogy a krónikák szerint Imre készült az uralkodásra, s István és az ország is leendő uralkodóját siratta Imre korai halálakor. Másrészt Imre a "rex junior" intézmény értelmében is viselhette a hercegséget jelképező kardot. A fentieket mindennél jobban bizonyítja Imre temetésének jelenete a Képes Krónikában, ahol Imre nemcsak hercegi süveget visel, hanem országalmát és fejedelmi jogart is tart kezében, holott a kép mellett álló szöveg hangsúlyozza, hogy nem volt uralkodó. Vö. DERCSÉNYI Dezső - CSAP00I Klára - MEZEY László: Képes Krónika. Budapest, 1964, I—II, 44, 117.; Bilderchronik, Chronicon Pictum, Chronica de Gestis Hungarorum I-II. Budapest, 1960, 124. A bécsi matrikuláról: TÖRÖK Gyöngyi, in: Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn 1450-1541. Katalog. Schallaburg, 0. Mai - 1. November 1902. Wien, 1902, nr. 270. és uö. Kódexek, 143. kát. szám. 39. Az 1460-1470 körüli datálást megerősíti az István-legendának egy 1471-ben keletkezett német változata. A szöveg német átdolgozásában különös hangsúlyt kap az az indoklás, hogy István miért kapott a pápától keresztet. Érdekes ebből a szempontból az a 15. század folyamán elterjedt legenda is, mely az andechsi Szent hegyen őrzött, 12. század közepi, ún. Nagy Károly győzelmi keresztjéről azt tartja, hogy egy Magyarországra irányuló hadjáratban elveszett, és ahol István király újra megtalálta, azon a helyen alapította Magyarország első keresztény templomát. Vö. Die Frühzeit des Holzschnitts. Staatliche Graphische Sammlung, München, 1970, nr. 49., 33. kép. VIZKELETY András: Eine deutsche Fassung der Stephanslegende aus dem Jahre 1471, in: MKsz I960, 129-145.; Der Schatz vom Heiligen Berg Andechs. Kloster Andechs 1967. Ausstellung im Bayerischen Nationalmuseum, München, nr. 12., 12. kép. A fenti fametszettel szemben a bécsi Stephansdom bécsújhelyi oltárán a külföldön már kevésbé ismert magyar szentkirály-ikonográfia esetével állunk szemben, ahol az ikonográfiái típusok és feliratok egyaránt tévesek. A középen hercegi kalapban, országalmával, pálmával ábrázolt, szakálltalan ifjú Imre felett "S. Stefanus kunig" az első koronás, idős, kettős keresztes címorpajzsot tartó István király kezében 294
