Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Török Gyöngyi: Egy 15. századi imádságoskönyv a hónapképek és a magyar szent királyok ábrázolásával
Szent László báróját találjuk, feje felett a "S. Emericus kunig" felirattal, a "S. Ladislaus kunig" lándzsás zászlót és kettős keresztes pajzsot tart, középső, korát tekintve megfelel az ikonográfiái típusnak. 40. STEHKÄMPER, Hugo: Könige und Heilige Drei Könige. In: Die Heiligen Drei Könige - Darstellung und Verehrung. Katalog zur Ausstellung des Wallraf-Richartz- Museums in der Josef - Haubrich - Kunsthalle Köln. Köln, 1982, 37-50.; MAROSI Ernő szerint a magyar szentkirályok együtt szereplését illetően párhuzam vonható a bölcs, idős István, az aktív harcos László és az ifjúi vonásokkal ábrázolt, szentéletű Imre és a Királyok imádása jelenetében a három napkeleti bölcs egymástól különböző jellemzése között. Vö. MAROSI, A magyarországi művészet európai helyzete, (35. jegyzet) 34-35. 41. STEHKÄMPER, Könige, (40. jegyzet) Zsigmond mint a "Három királyok egyike" in: kERY, Kaiser Sigismund (30. jegyzet) 157. ff.; EISLER, János: Zu den Fragen des Programms und der Ikonographie des "Dombildes" zu Köln, in: Acta Historiae Artium, 1978, 133-145. 42. KERY, Kaiser Sigismund, (30. jegyzet) 18, 49. kép 43. TH0EMMES, Elisabeth: Die Wallfahrten der Ungarn an den Rhein. Aachen, 1937, 75, 87.; KLANICZAY Gábor: A középkori magyarországi szentkultuszkutatás problémái, in: Történelmi Szemle, 1981, 273-286, különösen 282-283.; Uö. 1986. (35. jegyzet) 71.; Wallfahrten am Niederrhein. Ausstellung und Katalog Markowitz, Irene, Stadtmuseum Düsseldorf, 1982. 23 kk. 44. KR0DS, Renate: Liturgische Quellen zum Bamberger Dom, in: Zeitschrift für Kunstgeschichte, 39, 1976, 105-145, különösen 144-145. és 397. jegyzet, 10. kép. 45. SCHREIBER, Georg: Stephan I. in der deutschen Sakralkultur, in: Etudes sur l'Europe-Centre-Orientale 15. Budapest, 1938, 215-218, 3. kép. 46. Uo. 213, 214, 217, 233. A szent Imre ikonográfia frankföldi elterjedtségét bizonyítja egy Riemenschneider körébe sorolható dombormű (1490 körül) Szent Imre és Szent György ábrázolásával, egy egykor a magyar szentkirályokat bemutató szárnyasoltárról. Vö. VEGH János: Egy középkori Szent Imre-ábrázolás Brüsszelben. in: MűvtÉrt, 1903, 8-11. 47. SCHREIBER, Stephan I. (45. jegyzet) 215-216. 48. KEUSSEN, Hermann: Die drei Reisen des Utrechters Arnoldus Buchelius nach Deutschland, insbesondere sein Kölner Aufenthalt, in: Annalen des Historischen Vereins für den Niederrhein. Köln, 1907, 1-102, a felirat az 50-59. lapon közölve. 49. BRAUN, Georg: Rhapsodiae Colonienses, Kölner Stadtarchiv, Sammlung Alfter nr. 44.; Museum Meringianum, Handschrift des Kölner Archivs I 452, mindkettőt idézi: VOGTS, Hans: Die Machabäerkirche in Köln, eine Kunststätte der Spätgotik, in: Jahrbuch des Kölnischen Geschichtsvereins, Bd. 5. (1922), 87-112, különösen 95-96. Míg Szent Adalbertét az ország patrónusszentjeként már a 12. században is ábrázolták az esztergomi "Porta speciosá"-n, Alamizsnás Szent János kultusza és ábrázolásai csak 1489 után terjedtek el, amikor is a szent holtteste a budai várkápolnába került. Vö. VEGH János: Alamizsnás Szent János a budai várban, in: Epítés-Építészettudomány, 1980, 455-467. A "Sancti Hungáriáé reges" és a "Patrona Hungáriáé" fogalmának összekapcsolására szép példával szolgál a vitfalvi oltár (1480 körül), ahol Szent István táblaképén a Madonna is ábrázolásra kerül. Vö. RAD0CSAY Dénes: A középkori Magyarország táblaképei. Budapest, 1955 460, LXXXI tábla.; SOLTÉSZ, Elisabeth: Über Impulse der Budaer 295
